HIRDETÉS

Balogh Levente

2018. október 06., 00:17

Tiltásból születő szabadság?

Ha minden úgy alakul, ahogy a kormányoldal – vagyis annak mindenható ura, Liviu Dragnea PSD-elnök – tervezi, még az is megtörténhet, hogy az azonos nemű párok többet nyernek a réven a család meghatározásáról szóló, a homoszexuálisok közötti házasság tiltását célzó alkotmánymódosító népszavazás után, mint amennyit a vámon elveszítenek.

Dragnea ugyanis azt mondta: a népszavazást követően napirendre tűzik a bejegyzett élettársi kapcsolatot rögzítő törvényt, amely az azonos nemű párok kapcsolatának jogi szabályozását szolgálná. Ez pedig – az ő szempontjukból – óriási előrelépés lenne.

Persze addig még sok van, le kell zajlania a népszavazásnak, és valamelyest el kell csitulniuk az általa kiváltott indulatoknak. A kampányidőszakban ugyanis mind a referendum ellenzői, mind a pártolói alaposan elvetették a sulykot.

Alapvetően jogos azok felvetése, akik szerint a romániai társadalom számára jelenleg nem az jelenti a legfőbb problémát, hogy a családot csakis egy férfi és egy nő házassága nyomán létrejött entitásként határozzák meg, hiszen számos más szociális problémával kell megküzdeni, az egészségügy, az oktatás vagy a közlekedési infrastruktúra helyzete siralmas, miközben a kormány számára az igazságügyi törvények módosítása jelent prioritást. Arról nem is beszélve, hogy a polgári törvénykönyv is csak egy férfi és egy nő házasságát engedélyezi. De bármennyire is fölöslegesnek tartja valaki a mostani népszavazást, és bármennyire is nem ért egyet a kezdeményezőivel, egy demokráciában mégsem lehet csak úgy lesöpörni az asztalról hárommillió ember akaratát.

Tetszik vagy sem, a támogató aláírások gyűjtése a hatályos törvények és az alkotmány tiszteletben tartásával zajlott, és mivel a szervezők eleget tettek az alkotmányos követelményeknek, a kormánynak ki kellett írnia a népszavazást – még ha egyértelmű is, hogy ezzel az egyházaknak is gesztust tett.

Ehhez képest egy ideje ismét csak azt tapasztalhatjuk, hogy a magukat felvilágosult demokratáknak tartó körök elvetik a demokráciát. Kígyót-békát rákiabálnak a népszavazásra, a szervezőkre, a kormányra, és bojkottot hirdetnek (amihez persze joguk van) – csupán azért, mert idegesíti őket, hogy a polgárok jelentős része nem velük ért egyet. Egyesek sötét, tudatlan, tanulatlan csőcseléknek titulálják azokat, akik támogatják a referendumot, illetve kiállnak amellett, hogy a házasság intézményét tartsák fenn egy férfi és egy nő számára . Pedig ismét csak érdemes föltenni a kérdést: nem inkább az a provinciális, ha úgy tetszik, mucsai, aki annyira frusztrált, hogy attól hiszi magát modernnek és mindenkinél okosabbnak, ha kritikátlanul hívéül szegődik minden szélsőséges, deviáns „haladó” importideológiának, csak azért, mert az éppen divatos?

Nem mintha a másik oldalról ne hangoznának el hasonló kaliberű bornírtságok. Főleg a kezdeményezést eredetileg felkaroló román ortodox egyház képviselői részéről hangzottak el olyan eszelős ostobaságok, amelyek miatt jóformán lehetetlen jó szívvel közösséget vállalni velük. A vita során használt érvek között ott van az az őrültség, hogy amennyiben a polgárok nem vesznek részt a népszavazáson, azonos nemű párok fogadják örökbe a gyerekeiket, ami tényleg csak arra alkalmas, hogy lejárassa az egész népszavazást – akárcsak a kenyér mellé csomagolt kampányszórólap.

Persze a másik oldal sem megy a szomszédba ostobaságért, az ellenkampány részeként egyesek képesek voltak teljesen komolyan azt állítani, hogy a hagyományos – azaz egy férfi és egy nő házassága nyomán létrejött – család idejét múlt, és egyébként is, az apa minden ilyen családban alkoholista, egyszerre veri a gyerekét és a feleségét, aki amúgy nemigen jöhet ki a konyhából.
Eközben az sem teszi szimpatikussá a kezdeményezést, hogy a szavazólapon feltüntetett kérdésben egy szó sem szerepel sem a családról, sem a házasságról – csak arra kérdeznek rá, hogy egyetért-e a választópolgár az alkotmánymódosítással.

Ebben a józan észtől elrugaszkodott, mértéket vesztett hőbörgésben nehéz, ha nem teljesen lehetetlen megpróbálni értelmesen beszélni a kérdésről. Arról az evidenciáról, hogy létezik embertársaink egy olyan, egyébként nem túl nagy csoportja, amelynek tagjai az azonos neműekhez vonzódnak, és ez többségük esetében nem neveltetés vagy eszelős divathóbort-majmolás miatt van így, hanem genetikai adottság.

Kultúrember ma már nem tör a fizikai megsemmisítésükre vagy a megbélyegzésükre, ugyanakkor azt is alapvető tényként kezeli, hogy az evolúció a többi emlőshöz hasonlóan nem véletlenül alkotta kétneművé a Homo sapienst, hiszen csakis egy férfi és egy nő örökítőanyagának egyesítése révén lehet új utódokat létrehozni. (A klónozást azért ne tekintsük standard szaporodási eljárásnak.) A házasság intézménye pedig ennek, a közösség fennmaradását szavatoló reprodukciónak, ha úgy tetszik, a hagyományos családnak –, a védelmére jött létre, nem azért, hogy bármilyen „hűbérúri” jogot biztosítson a férfinek a nő felett – vagy fordítva. Ezt az alapállást itt, Közép-Európában még nem erodálták teljesen a szélsőséges ideológiák.

Mindez nem jelenti azt, hogy a csonka családok nem jogosultak a családokat megillető védelemre, vagy hogy meg kell tagadni az együttélés jogát a homoszexuálisoktól. A megoldást paradox módon most éppen az azonos neműek házasságának alkotmányos tiltását szolgáló referendum hozhatja el, hiszen annak kapcsán merült fel – a kormánypárt elnökének szavai alapján komolyan – az ezt szolgáló bejegyzett élettársi kapcsolat. Ennek bevezetése nagyban hozzájárulna a kedélyek csillapításához, függetlenül attól, hogy érvényes lesz-e a népszavazás, és ha igen, mi lesz az eredménye – bár a jelenlegi állás szerint, és a bojkottfelhívás miatt nagyjából sejthető, hogy az azonos neműek közötti házasság tiltására szavaznak majd többen.

Mindez szombaton, illetve vasárnap dől majd el – mi bízunk abban, hogy olvasóink felnőtt, értelmes emberként maguk is el tudják dönteni, fontos-e részt venniük a népszavazáson, és ha igen, akkor hogyan voksoljanak.

Ön szerint ez:
Jó hír
Rossz hír
HIRDETÉS
0 HOZZÁSZÓLÁS
Kiss Judit 2018. október 05., péntek

Miniszteri hattyúdal

A nálunk felé oly gyakori látszatintézkedések sorát gazdagítja a miniszteri rendelet, amelyet süllyesztőbe kerülése előtti utolsó mozdulatként, rendkívül „áldásos” és „hozzáértő” tevékenységének „hattyúdalaként” fogadott el a minap Valentin Popa volt oktatási tárcavezető.

Pataky István 2018. október 03., szerda

Kelet-Európa, a bűnbak

Magyarország, Lengyelország s most Románia. Mi a közös bennük Brüsszelből nézve? Az egykori szocialista tábor volt tagjai, akik megsínylették a rájuk erőltetett szovjet kommunista rendszert, s még nem gyógyultak teljesen ki a Moszkvából behurcolt kórból.

HIRDETÉS
Balogh Levente 2018. október 02., kedd

Az autópálya esztétikája

Az egyik legszebb autópálya-szakasznak nevezte Narcis Neaga, az országos közútkezelő vállalat igazgatója az észak-erdélyi sztráda hétvégén átadott, mintegy tíz kilométeres, Gyalu és Magyarnádas közötti részét, és ezzel nehéz vitába szállni.

Makkay József 2018. október 01., hétfő

A kisebbségi kártya Ukrajnában

Erdélyi magyarként déjà vu érzésünk lehet mindazzal kapcsolatban, ami ma Kárpátalján történik. A legtöbb határtologatást megért egykori magyar tartomány közössége nemcsak gazdaságilag, hanem kulturálisan is rosszabb helyzetben van ma, mint a Szovjetunió idején.

HIRDETÉS
Ábrám Zoltán 2018. szeptember 29., szombat

PUBLICISZTIKA – MOGYE: kezelés vagy műtét?

Hetvenhárom éves, vagy hetven, nem is tudom. Az utóbbi időben egyre többet betegeskedik. Sokféle kórisméje van, több orvos megvizsgálta már. Egyesek a veleszületett betegséget hangsúlyozzák, mások a szerzett kórt vizsgálják.

Balogh Levente 2018. szeptember 28., péntek

Két térkép, egy rendelet és egy lemondás

Nem ringatjuk magunkat abban az illúzióban, hogy Valentin Popa oktatási miniszter azért mondott le tisztségéből, mert belátta: az oktatási tárca nevetségessé teszi magát azáltal, hogy vegzálni kezdte a székelyudvarhelyi Palló Imre Zene- és Képzőművészeti Szakközépiskolát.

HIRDETÉS
Páva Adorján 2018. szeptember 27., csütörtök

Ezek elmentek vadászni

A történelem élő emlékezetének rákfenéje, hogy a jelenkor időnként célirányosan fonákjára fordítja a múlt bizonyos foszlányait, és kénye-kedve szerint használja mindenkori érdekei kiszolgálására.

Kiss Judit 2018. szeptember 27., csütörtök

Akik a rövidebbet húzzák

Hetek óta tiltakozunk, tüntetünk, petíciót írunk, nyomatékosítunk, felháborodottan diszkriminációt kiáltunk (persze jogosan), kopogtatunk borítékainkkal, kérvényeinkkel, aláírásainkkal a nagy hatalmú miniszter vastag tölgyfa ajtaján.

Rostás Szabolcs 2018. szeptember 25., kedd

Nem politikusnak való vidék

Nem tudom, milyen mértékben foglalkoztatja, aggasztja, az eddigitől eltérő közszereplésre sarkallja az érintetteket, hogy a romániai politikai osztálynak soha nem volt annyira csapnivaló a megítélése, mint manapság.

Bálint Eszter 2018. szeptember 25., kedd

Sok hűhó semmiért?

Sok hűhó semmiért – mondhatjuk a Szociáldemokrata Párt (PSD) országos végrehajtó bizottságának pénteki ülése nyomán, hiszen minden maradt a régiben.

HIRDETÉS
Vélemény
Kiss Judit: Miniszteri hattyúdal

A nálunk felé oly gyakori látszatintézkedések sorát gazdagítja a miniszteri rendelet, amelyet süllyesztőbe ...

Pataky István: Kelet-Európa, a bűnbak

Magyarország, Lengyelország s most Románia. Mi a közös bennük Brüsszelből nézve? Az egykori szocialista ...

Balogh Levente: Az autópálya esztétikája

Az egyik legszebb autópálya-szakasznak nevezte Narcis Neaga, az országos közútkezelő vállalat igazgatója ...

HIRDETÉS
HIRDETÉS
HIRDETÉS
Hallgassa online rádióinkat
HIRDETÉS