2013. január 24., 09:122013. január 24., 09:12
Igaz, hogy az európai intézmény által a visszajuttatás jogi keretének rendezésére megjelölt, másfél esztendős határidő több mint kétharmada felesleges iszapbirkózással lejárt, de az elmúlt évi, decemberi választások óta talán tisztultak annyira a vizek, és leülepedtek annyira az indulatok, hogy a Ponta-kabinet most már érdemben is foglalkozhat a kérdéssel.
A kormánynak a természetbeni visszajuttatás felé hajló szándéka egyben Románia gazdasági helyzetét is jelzi, hiszen a több mint 30 százalékos államháztartási hiánnyal küszködő országnak aligha lesz a közeljövőben annyi pénze, hogy a 8-9 milliárd euróra becsült kártérítési számlát a jussukat követelőknek belátható időn belül kiegyenlítse. Ezt valószínűleg a tavaly tavasszal leváltott Ungureanu-kormány demokrata párti része is tudta, amikor a viszszaszolgáltatást rendezendő, az érintett ingatlanok valós értékének a 15 százalékára korlátozta volna a kártérítést, s amit az RMDSZ érthető és logikus módon ellenzett.
Az elvi – restitutio in integrum – megközelítésen túl a mi szemszögünkből az is kedvezőnek mondható, hogy a Ponta–Antonescu-kettős vezette balliberális szövetség kényelmes parlamenti többséggel és ennek megfelelően támogatott kormánnyal bír, s hogy ugyanakkor a kabinet mostani álláspontjával az RMDSZ teljes és természetbeni viszszaszolgáltatást rögzítő programpontja is összecseng.
Innentől kezdve akár szabaddá is válhat az út a valós és a mindenki számára megnyugtató, természetbeni visszajuttatás felé, csak az ügyben érintett minisztériumok iparkodjanak, mert lám, milyen kétes ügyletek áldozatává válhat a jogi szabályozás és az igazságszolgáltatás útvesztőiben lavírozó ügyeskedők jóvoltából az élethez való jog utáni második legszentebb: a tulajdonjog. Csak nehogy ez az ügy is nemzetiségi síkra terelődjék, s ezáltal elakadjon, például annak kapcsán, hogy sok-sok magánszemély mellett a történelmi magyar egyházaknak jelentős vagyont kell visszakapniuk.
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.