Makkay József

2018. szeptember 22., 19:46

Terepjáróra cserélt vállalkozói becsület

A romániai munkaerőhiányról jobbára csak becsült adataink vannak. Nemrég a pénzügyminiszter mondta, hogy a hazai munkaerőpiacról legalább egymillió ember hiányzik, de lehet, hogy akár több is. A lényeg az, hogy kevés olyan cég van az országban, ahol ez ne okozna gondot.

A vállalkozók különböző érdekvédelmi szervezetei egyre hangosabban követelik, hogy a kormány szabadítsa fel a munkaerőpiacot a külföldi munkavállalók előtt, azaz oldja fel azokat a bürokratikus intézkedéseket, amelyek miatt sok esetben esélytelen munkaszerződést kötni egy tőlünk keletre fekvő, Európai Unión kívüli ország állampolgárával.

Miközben folyik a vita és a kötélhúzás, érdemes lenne megkérdezni a vállalkozóktól és a kormánytól egyaránt, hogy nem volna-e kézenfekvőbb nagyobb bérek ígéretével hazacsalogatni a Nyugat-Európában dolgozó román állampolgárok legalább 30 százalékát, ami nagyjából megoldaná a mai munkaerőkrízist. Igaz, közvetlenül nem a kormány és a parlamenti többség feladata rávenni a magánszférát arra, hogy a mostani fizetéseknél lényegesen többet ajánljanak a munkavállalóknak, azt viszont a törvényhozás és a végrehajtás szintjén elérhetik, hogy a jogszabályokat betartatva olyan vállalkozói környezetet teremtsenek, amely van annyira csábító a munkavállalónak, hogy ne hagyja el az országot.

Érdemes lenne utánanézni annak, hogy a magánszférában mivel magyarázható a minimálbérek hatalmas tömege. Mi az oka annak, hogy a munkaszerződéssel dolgozó alkalmazottak legalább egyharmada – hozzávetőleg másfél millió ember – hivatalosan minimálbért kap? Aki valamennyire is jártas a témában, jól tudja, hogy ez a fajta bérezés az adócsalás melegágya. Elegendő elbeszélgetni építőiparban dolgozó szakmunkásokkal, hogy kiderüljön: az alkalmazottak legalább fele papíron ugyan minimálbért kap, de ennek az összegnek a két- vagy háromszorosát a munkaadója zsebből fizeti ki. Gondolom, azt a fináncoknál sem hiszi el senki, hogy egy kőműves, ács vagy vasbetonszerelő napi tíz órán át havi 1200 lejért dolgozik, ennek ellenére ez a fajta adócsalás olyannyira nemzeti sporttá vált, hogy a börtönbüntetést is kilátásba helyező, idevágó jogszabályt csak kivételes esetekben alkalmazzák.

Amikor külföldön dolgozó építőipari munkásokat kérdeztem nemrég, hogy miért vállalják az észak- vagy nyugat-európai munkát, a többség azt válaszolta, számára elfogadhatatlan a romániai minimálbéres állás. Egyrészt nem jut bankhitelhez, másrészt ha a nyugdíjkorhatárhoz közeledik, ilyen fizetéssel nyugdíjas éveire csak aprópénzre számíthat.

De nemcsak az építőiparban, hanem a reálgazdaság más területein is hasonló a helyzet. Így magától adódik a kérdés: ha ennyire krónikus a munkaerőhiány, miért nem éri meg a vállalkozónak megbecsülni a munkásait, és nem átverni azokat? Másrészt a hatóság miért nem tesz semmit azért, hogy ez a tarthatatlan helyzet megváltozzon?

Ha cégvezetőkkel áll szóba az ember, ők a hatalmas adóterhekre panaszkodnak: ha mindent törvényesen, előírást szerint kifizetnek, nem maradnak semmivel, a céget pedig be kell zárják. Csakhogy a munkaerőhiány miatt a vállalkozás előbb-utóbb így is zátonyra fut, hiszen nehezen hihető el, hogy minimálbéres állásra munkaerő-utánpótlást találnak, azaz az ördögi kör így vagy úgy, de bezárul.

Románia a kiskapuk országa, ezt mindenki tudja. Amit egyesek előnynek tartanak, az gyakorlatilag az ország és a teljes román gazdaság veszte is. A törvényes rendelkezések be nem tartása, a nemzetgazdaság minden területét érintő adócsalás immár nemcsak abban mérhető le, hogy Európa utolsó országaként nincs egy összefüggő autópálya-rendszere, hanem ez a gyakorlat megpecsételi a humánerőforrás jövőjét is. Aki megtapasztalja, hogy Svédországban, Németországban vagy Nagy-Britanniában miként lehet hivatalos bérlappal megkeresni a romániai fizetések többszörösét, az nem fog hazatérni azért, hogy a hazai cégvezető évente cserélgesse sok tízezer eurót érő terepjáróját alkalmazottainak átverése árán.

Alapvető szemléletváltás kell tehát ahhoz, hogy a hazai cégek ne vietnami munkásokban lássák a megoldás kulcsát, hanem az őshonos, hazai munkaerő megbecsülésében.

0 HOZZÁSZÓLÁS
Balogh Levente 2019. május 17., péntek

Itt a nagykövetség, hol a nagykövetség?

A jelenlegi bukaresti kormány tevékenységéről már sokszor leírtuk, hogy tragikomikus, de van egy téma, amelyre jobban tényleg nem is passzolhatna ez a jelző: az izraeli román nagykövetség elköltöztetésének ügye.

Makkay József 2019. május 16., csütörtök

A kisajátított Úzvölgye

Tanulságos történet volt számomra a napokban eljutni az Úzvölgyébe, és testközelből látni mindazt, amiről immár bő két hete beszél az erdélyi magyar közvélemény. A haditemetőjéről ismert település Erdély és Moldva határán ma már lakatlan végvárként áll a keleti végeken.

Kiss Judit 2019. május 15., szerda

Mindennapi medvéink, mindennapi tévedéseink

Hogy mi minden húzódik a fölöttébb összetett, folyton napirenden lévő medvekérdés mélyén és mögött, abban igencsak könnyen eltévedhet az, aki tisztábban akar látni az okok, okozatok és megoldási lehetőségek labirintusában.

Pataky István 2019. május 14., kedd

Az USR-lufi és a lájkok

Itt van ez a Mentsétek meg Romániát (USR) nevű, pártnak látszó valami. Új, friss erő egy olyan választási szövetségessel, aki egyetemistaként Gheorghe Funar környezetében kóstolt bele a politikába, majd egyszer csak a miniszterelnöki székben landolt.

Balogh Levente 2019. május 13., hétfő

Megússzák Iliescuék?

Egyelőre úgy tűnik, illúziónak bizonyult, hogy esély nyílhat mindazon egykori politikai és egyéb vezetők felelősségre vonására, akiknek azt „köszönhetjük”, hogy Románia közel harminc évvel ezelőtt képtelen volt végérvényesen lerázni magáról a posztkommunista elitet.

Balogh Levente 2019. május 10., péntek

Történelmi mosolydiplomácia

Történelmi jelentőségű eseményként harangozták be a csütörtöki nagyszebeni informális európai uniós csúcsot, amelyen az EU jövőjéről határoznak a résztvevő állam- és kormányfők.

Makkay József 2019. május 09., csütörtök

Orbán Viktor Erdélyben

Orbán Viktor magyar miniszterelnök erdélyi látogatása éppen olyan természetes dolog kéne hogy legyen, mintha valaki felkerekedik, és meglátogatja a szomszédos országban élő ismerőseit vagy rokonait. De ezt sokan mégsem így gondolják.

Balogh Levente 2019. május 07., kedd

Verespataki aranylázálom

Több mint másfél évtizede tart a verespataki aranybányanyitást övező konfliktus, amelynek kimenetele még mindig teljesen bizonytalan, ugyanakkor a jelenség ismét csak rávilágít a román kormányok és illetékes hatóságok tehetetlenségére és jövőkép-nélküliségére.

Kiss Judit 2019. május 06., hétfő

Egy ötlet mint öngól

Senki nem vitathatja, hogy a romániai magyar diákoknak joguk lenne ahhoz, hogy épp annyi eséllyel induljanak a nagybetűs Életbe, és úgy érvényesüljenek a hazai társadalomban, mint többségi társaik.

Balogh Levente 2019. május 03., péntek

Gyümölcsöző magyargyűlölet

Nagy meglepetést nem jelent, ugyanakkor nagyon élethű képet fest a romániai valóságról a legfrissebb közvélemény-kutatás, amely a pártok népszerűségét vizsgálta.

Vélemény
Balogh Levente: Itt a nagykövetség, hol a nagykövetség?

A jelenlegi bukaresti kormány tevékenységéről már sokszor leírtuk, hogy tragikomikus, de van egy téma, ...

Makkay József: A kisajátított Úzvölgye

Tanulságos történet volt számomra a napokban eljutni az Úzvölgyébe, és testközelből látni ...

Kiss Judit: Mindennapi medvéink, mindennapi tévedéseink

Hogy mi minden húzódik a fölöttébb összetett, folyton napirenden lévő medvekérdés mélyén ...