2012. október 23., 09:262012. október 23., 09:26
Mégis megtette, és azt mondta: „Nagyon szépen megkérek mindenkit, hogy ezt a magyarellenes uszítást és hisztériát hagyják abba. Amit az alezredes elvtárs állít (…), az nem egyéb, mint a magyarok elleni uszítás. Visszautasítok minden olyan sértő szót, amivel meg akarják alázni a magyarságot. Köszönöm, hogy meghallgattak”. És leült. Megtehette volna, hogy katonatisztként (!), a román hadsereg fiatal századosaként (!) és irodavezetőjeként – családjára, jó állására, jó fizetésére, majdani előmenetelére való tekintettel – meghúzódik. Vagy megtehette volna, mint oly sokan, kapaszkodók, helyezkedők, megalkuvók, románok és magyarok, hogy elítéli a „csőcseléket” s az „ellenforradalmat”.
De nem ezt tette. Hanem azt, amit oly sokan, magyarok, lengyelek és románok – csak az ábécé kezdő és záró betűinél maradva: Albert Mihálytól, Aurel Baghiutól Raul Volcinschiig, Vorzsák Jánosig és Zsók Lászlóig –, megmaradt egyenes gerincű embernek. És mint anynyian, akik a forradalom és a szabadságharc innenső oldalán álltak: megajándékoztak bennünket az Emberség felemelő és megköszönendő példájával.
„Ezt gyaláztátok ti, görcsös kapaszkodók!” A magyarság- és emberségtörténet hasonló névtelenjei közé tartozik az a Szóka István is, akitől az idézett mondatot kölcsönkértem, s akit nem tudom, jegyez-e egyáltalán a magyar irodalom. De érdemes meg- és feljegyezni egy versét. „Csőcselék”, ez a címe, így, idézőjelben. Nem ártana tanítani az iskolákban e szavakat, hogy e rágalomra: „… rabol a csőcselék”, milliók szívében gyúlt elsöprő nagy harag, s a görcsös kapaszkodók vagy gyávák által rabló csőcseléknek nevezett horda tulajdonképpen nem tett mást, mint a kor szennyesét szemétdombra hordta. A helyére. S jegyezzük meg és fel még azt is: „A történelem, lám, / hősök emlékének / nyit szűzfehér lapot – / előtte, gyalázók, / most térdet hajtsatok!”.
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.