2012. február 09., 10:372012. február 09., 10:37
Csupa borzalom, hidegrázás, behavazott utak, mentőben szülő anyák, didergő hajléktalanok, kongó iskolák, elakadt kamionok és főként hős riporterek, akik úgy vágnak utat maguknak a szélben és hóban, akárcsak Amundsen, és ha nincs szakálluk, akkor a divatos széldzsekijük szőrmés kapucnijára fagynak méteres jégcsapok. Itt állok, másként nem tehetek, én is a télről írok, egyrészt mert az van, másrészt mert egyebet nem nagyon hallok.
Egy ideje már csak így köszöntenek: kutya hideg van, veszettül havaz, nem indul az autóm, fogy a fa. Erre én ilyeneket szoktam válaszolni, hogy de szikrázóan süt a nap, vidáman ropog a hó, és mínusz húszban még a termopánon is kinyílik a jégvirág. De már nem bírom sokáig, s ha ez így megy tovább, még a végén én is elcsodálkozom és elszörnyedek attól, hogy tél van. És hogy a tél nem olyan, mint a nyár, ha idézhetem a nem annyira klasszikus, de legalább élő hajóskapitányt. Még nem búsulok, de közben én is gondolok arra, hogy otthon eddig kettéfagyott a macska, vagy a forgószél elrepítette a kutyát, aki nem Totó, hanem Csolovec, de annál inkább. Vagy eszembe jut, hogy megyek haza, ha eltűnt az út a hóban, főleg miután Zsófi kijelentette, hogy ő egy tapodtat sem lép gyalogosan a sötét havas mezőben.
Erre mondjuk még nem is volt szükség, de elméletben megfuttattuk. Nem Zsófit, a lehetőséget. Vagy például folyton azt dúdolom, hogy „betemetett a nagy hó, erdőt, mezőt, rétet, minden, mint a nagyanyó...”. Különcködhetnék, és írhatnék például a nyárról, de hosszas koncentrálással legfeljebb egy pár cseresznyét tudok magam elé vizionálni. De most azt sem akasztanám a fülembe, hanem forró gyümölcsteát főznék belőle. Mondjuk a kormány kiütötte a telet egy szimpla lemondással, azóta mintha kitavaszodott volna a televíziókban, már senkit nem érdekel „Tél Tábornok”, annál inkább, hogy mivel írja tele pártja tiszta lapját a korábbi titkosszolga.
És én visszasírom a telet, pedig még javában tombol. Mert mégis érdekesebb volt azt nézni a híradóban, miként zokog kétségbeesetten a néni, hogy mentsék meg, miközben mintegy kilométernyire akadt el az otthonától, és nem légvonalban. Ez mondjuk Bukarestben volt, de a székely kisfaluból is telefonáltak már a katasztrófavédőkhöz, hogy jöjjenek, mert autóval nem tudnak kiállni az udvarról. Mert autó az volt, na de hólapát!
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok