2010. október 25., 10:092010. október 25., 10:09
A nincstelenek mindennap az utcát járják, és folyamatosan pörög az agyuk, hiszen valamit aznap is kell enniük. A luxus számukra nem a Bahamákat jelenti, hanem azt, hogy télen legalább este egy kis tűz pislákoljon a csikósspórban. Nem túlzás, még akkor sem, ha annak hangzik. De a tehetetlenek már csak ilyenek. Egy alkalommal részt vettem egy olyan akcióban, amellyel egy isten háta mögötti falu zsarnokoskodó polgármesterét kívánták leváltatni.
Aláírásokat kellett gyűjteni. A tehetetlenek azt nyilatkozták, nekik minden megfelel, a rendszer a legnagyobb hatékonysággal működik. Beszéltek, és közben pillepalackot dobtak a kályhatűzre. Nem kell a változás, hiszen nincs mit tenni a hatalmasok ellen. Nem is ellenük kell tennünk, hanem önmagunkért. A párton kívül nincsen élet, és a nyájba bújva melegedhetünk elmélete már megdőlni látszik. Az egyén és a gondolkodás szabadságáról már nem csak az érettségizők filozófiakönyvében lehet olvasni. Szabad akaratunkból fejjel is mehetünk a falnak, de fel is állhatunk a Luca-székre megfigyelni, kik röpködnek felettünk azokon a seprűkön, amelyekkel a közszférát kellene tisztogatniuk.
Ezek nem vádaskodások, egyszerű tények. A tehetősek nem minden alkalommal a tehetetlenek ellen vannak, csak nyitott szemekkel élnek mellettük. Van, aki havi 300 lejért éjjeliőrködik egy olyan telepen, amely elméletben egy közösségé, miközben a gyakorlatban annak vezetője szabadon kufárkodik a közvagyonnal. Amikor a köz vagyona elfogy, majd az egyén sajnálhatja, nem az övé lett az osztalék. Amíg egyesek harasztot füstölnek az eresz alatt, addig mások a lehetőségekkel élve megszerzik a legjobb kubait. Az sem lidércálom, hogy vannak olyan emberek, még napjainkban is, akik a szárított lóürülék szálasabb felét tekerik a szomszédtól kapott napilapba, és hasábfüstöt eregetve, lángolva beszélnek a politikáról.
Akik nyitott tenyérrel közelednek feléd, nem minden esetben az önzetlen szeretetüket kívánják kifejezni irántad. A gyerek, aki siet visszavinni az autódtól a bevásárlókocsit, nem azért teszi, mert otthon arra tanították, hogy legyen udvarias az idősebbekkel, hanem megkéri az elvégzett munka árát. A lyukas cipőjű tehetetlen az összegyűlt pénzből viszont nem kiflit, hanem márkás energiaitalt vásárol. Mit is kéne akkor tenni?
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok