2012. július 31., 09:562012. július 31., 09:56
Meggyőződésem, hogy szándékosan, hiszen nyilvánvalóak a vasúti közlekedés előnyei. Sokkal inkább környezetbarát és sokkal kevesebb energiát igényel, mintha az utasok autóval mennének, nagyságrendekkel kevésbé balesetveszélyes, és lényegesen olcsóbb fenntartani a síneket, mint a közutakat. Ha nem lett volna cél a rendszer szétverése, a vasúttársaság nyilván nem engedte volna meg, hogy olyan méreteket öltsön a blattolás, mint például diákkoromban, amikor szinte-szinte hülyének nézték azt, aki hajlandó volt jegyet vásárolni.
Emlékezetes eset az is, amikor a kalauz megsértődött, amiért a féljegy bevezetését követően a Székelyföldről Kolozsvárra igyekvő 40–50 fős diáktársaságtól nem kapott egyetlen lejt sem. Külföldön a kamionforgalmat igyekszenek minél nagyobb mértékben kiváltani a vasúti szállítással, több országban kötelező vagonokra tenni a teherautókat ott, ahol az lehetséges. Nálunk viszont hagyják tönkremenni a síneket, mely például Szatmárnémeti és Nagybánya között olyan rettenetes állapotban van, hogy a gyorsvonat megengedett maximális sebessége 40 kilométer óránként.
Mindemellett drága a jegy is, mert ahelyett, hogy minőségi szolgáltatások révén megemelnék az utasok számát, inkább az utazás díját drágítják. Sokat töprengtem azon, miért züllesztik le szántszándékkal a vasúti közlekedést ahelyett, hogy fejlesztenének, például lefektetnének egy sínpárt Szatmárnémeti és Kolozsvár között, hogy ne kelljen Nagyvárad, Nagybánya irányába kerülnie a vonatnak. Minden bizonynyal az a magyarázat, hogy sokaknak állt érdekében a közúti közlekedés előtérbe helyezése.
Hogy miért? Valószínűleg azért, mert könnyebb ellenőrizni egy sínpár építésével járó költségeket, ahol pontosan kiszámítható, hogy egységnyi távolságon hány talpfát, hány sínelemet és mennyi követ kell felhasználni, mint a műutak esetében az aszfaltozáshoz használt keverék összetételét és minőségét. És ameddig egy kátyús közúton még valahogy el lehet kacskaringózni, ha egy sínpárt nem csinálnak meg jól, ott a vonatnak nem sok esélye van megúszni a kisiklást.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok