2013. február 25., 08:162013. február 25., 08:16
Az érv – miszerint az RMDSZ nem lehet az SZNT vagy az EMNP utánfutója, és mivel a tüntetést nem ő szervezi, nem vesz részt rajta – az infantilizmus határát súrolja, hiszen az szűrhető le belőle, hogy talán nem lenne ellenére egy ilyen megmozdulás, de mivel az ötlet más fejéből pattant ki, az erdélyi magyarság önrendelkezése inkább le van sajnálva.
Mindez legalábbis visszás annak nyomán, hogy Kelemen Hunor RMDSZ-elnök „meghekkelte” a nemzeti liberálisok tisztújító kongresszusát, és a jelkép elleni romániai hisztéria közepette székely zászlót ajándékozott Crin Antonescu pártelnöknek. Bár azt is érdemes megjegyezni, hogy az önrendelkezéshez mindegyik gesztus – azaz a zászlóajándékozás és a tüntetés is – nagyjából ugyanolyan kevéssé hatékonyan járul hozzá. Az RMDSZ vezetőinek viselkedéséből az olvasható ki, hogy félszájjal kiállnak ugyan a magyar közösség autonómiája és szimbólumainak használata mellett, de az önrendelkezés melletti tömegmegmozdulások már nem szimpatikusak, mivel a szövetség illetékesei térdelőrajtban várják a kormányszereplésre való felkérést arra az esetre, ha a kormánykoalíció pártjai között kenyértörésre kerülne sor. Ezért jelzik, hogy ők a jó, „háziasított” magyarok, akik a csúnya, „radikális” magyarokkal ellentétben mérsékeltebbek, és a prioritás számukra néhány tucatnyi kormányzati és kormányzat közeli tisztség megszerzése. Nem mintha az állandó tüntetgetés hatékonyabb volna. Egy helyszínre korlátozott, néhány politikus számára szereplési lehetőséget biztosító, de egyébként kevés résztvevőt megmozgató, eredménytelen hétvégi tömegdemonstrációkból már eleget szerveztünk. (Ami nem jelenti azt, hogy az RMDSZ mostani magatartása nem káros, legalább jelezni kéne Bukarestnek , hogy egységesen akarjuk az önrendelkezést.) Ha már mozdulni akarunk, azt minden erdélyi és partiumi településen egyszerre kellene, összmagyar szinten, igazi tömegerőt felmutatva. Ellenkező esetben sohasem vesznek komolyan. És ha nem sikerül az egységes fellépés, akkor joggal.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok