Távol a téli természet(es)től

Az persze természetes és indokolt, hogy a hófúvás, fagyok miatt különböző fokú figyelmeztetések lépnek érvénybe, óvják a hajléktalanokat, rászorulókat, betegeket, figyelmeztetik a járművezetőket a rossz látásviszonyokra, csúszós utakra, balesetveszélyre. Viszont adott ponton túl már mintha a kelleténél nagyobb feneket kerítenénk a dolognak.

Mostanság egyre gyakoribb, hogy alaposan kétségbeesünk a természetes légköri folyamatok miatt: nyáron azzal ijesztgetnek a híradások, hogy kibírhatatlan, veszélyes a kánikula, tavasszal felbukkan a parlagfű-téma, télen pedig farkasordító a hideg. A ma embere bizony-bizony jócskán elszakadt a környezet, természet magától értetődő moccanásaitól, az év javarészét négy fal között üldögélve tölti, és ahelyett, hogy kisétálna a zúzmarás fák közé, a Facebookon nézegeti a hóesésről készített felvételeket. És persze kétségbeesik, ha egy téli hónapban határozottan téliesre fordul az időjárás, rögtön sarkvidékinek, szibériainak, extrémnek titulálja. Ilyenformán cseppet sem meglepő, de picikét azért túlzásnak tűnik, hogy a havazás és hideg időjárás miatt napokra bezárnak az iskolák Románia számos településén (aminek az az ára, hogy meghosszabbodik a tanév és sok szülőnek szabadnapot kell kivennie, mert nincs kire hagyja a gyerekeket), elhalasztják a szóbeli érettségi utolsó vizsgáit, és így tovább. Pedig talán javára válhatna a virtuális világ bűvöletéből ritkán kiszakadó fiatal generációnak, ha a szabadban tapasztalhatná meg nap mint nap, hogy a mérsékelt égövön – egyelőre legalábbis – van négy évszakunk, és februárban olykor igenis szakad a hó.

De mi megrettenünk, ha mínusz 15 fokot mérnek a hőmérők februárban, a tévéhíradók pedig rémhírként tálalják, hogy akár 7 centis hórétegre is számíthatunk. Holott ha jól belegondolunk, semmi új nincs a nap alatt, például Magyarországon, ahol 1901 óta vezetik a meteorológiai méréseket, nem egyszer süllyedt a hőmérő higanyszála mínusz 30 fok alá februárban. Története korábbi szakaszaiban a természettel nagyobb összhangban élő emberiség valószínűleg nem döbbent meg ennyire a télies időjárás miatt, elkönyvelték, hogy ez természetes, eltakarították a havat, raktak még a tűzre és várták a tavaszt. És mivel nem lehetett tudomásuk arról, így nem is rémüldöztek, hogy száz kilométerrel arrébb, ország-, vagy Európa-szerte esetleg még nagyobb a hófúvás és rekordmínuszok tombolnak.

Az elmúlt évszázadban azonban nagyon változott a világ. Biztosan igazuk van azoknak, akik a korábbiakhoz képest szélsőségesebbnek ítélt időjárási viszonyokat, hőmérsékleti ingadozásokat, az évszakok jellemzőinek megváltozását, a kemény télből szinte átmenet nélkül a meleg nyárba való érkezést összefüggésbe hozzák a sokat emlegetett globális felmelegedéssel, amelyért az emberi tevékenységet teszik felelőssé. Azonban azoknak is igazuk lehet, akik nem esnek pánikba amiatt, mert zimankós az idő februárban.