2010. március 23., 10:182010. március 23., 10:18
A mondat meglepőnek tűnik egy olyan politikus szájából, aki a kolozsvári Babeş–Bolyai Tudományegyetem alkotmányjogi katedráját cserélte a képviselői, pártelnöki, majd miniszterelnöki székre. Ha a történelem során soha nem vitatták volna, csak alkalmazták volna a törvényeket, talán ma is a szemet-szemért, kezet-kézért szabály lenne érvényben.
Különösen meglepő most, amikor többé-kevésbé konszenzus alakult ki a politikai osztályban arról, hogy módosítani kell az alaptörvényt. A novemberi népszavazáson ugyanis elsöprő többség kérte, hogy kisebb létszámú, egykamarás törvényhozása legyen az országnak. Fel is teheti a kérdést az ember: hogyan képzeli el a miniszterelnök az alkotmány módosítását, ha szerinte nem szabad vitatkozni az alkotmányos előírásokról? Meg azt, hogy miért nem vágta Traian Băsescu fejéhez az idézett mondatot, amikor az államfő az alkotmányban meghatározott parlament átszabásának a javaslatával állt elő?
Azt aligha lehet elfogadni magyarázatként, hogy az alkotmány 152. cikkelye megszabja: az államformára, államnyelvre vonatkozó alkotmányos előírások megváltoztathatatlanok. Semmi nem tiltja ugyanis a 152-es cikkely törlését. Az előírás legfennebb azt jelzi: két alkalommal kell alkotmányt módosítani ahhoz, hogy a román hegemóniát biztosító cikkelyek is megváltozzanak. Az is lehet, hogy hárommal. Ma ugyanis még a 152. cikkely törlése is afféle hazaárulásnak számítana.
A magyarság most talán csak arra számíthat, hogy kiiktatják az alaptörvényből a módosítások népszavazásos megerősítésének a követelményét. Erre van is esély, hiszen valamennyi pártnak hideglelést okozott a 2003-as alkotmánymódosítás, amikor az egy nappal eltolt urnazárás után is alig gyűlt össze a megerősítéshez szükséges szavazat. A magyar elvárásokat ennek ellenére hangoztatni kell, hiszen nem fogja ezeket más képviselni a magyar politikusok helyett. Erre a szabad véleménynyilvánítást szavatoló 30. alkotmányos cikkely ad lehetőséget.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok