2010. július 28., 10:312010. július 28., 10:31
Nem kell gomba – döntöttem el magamban, noha sajnáltam az asszonyt, de kimondani már nem tudtam a gondolatomat, mert megelőzött. „Tartsunk össze!” – mondta az asszony, és tovább fokozva a siránkozást, kifejtette, hogy valami „idegen urak kocsival hordják a gombászókat”, akik valóságos pusztítást végeznek az erdőben, elharácsolva a nyári mindennapi betevőt biztosító „jövedelemforrást” a helybéli romák elől.
Azt a teremburáját! – társultam én is a mérgelődő cigányasszonyhoz, hát nem elég nekünk, hogy olasz importőrök tonnaszámra viszik gyökerestől, micéliumostól fagyasztós konténerekben az ízletes vargányát és rókagombát, még idegen gombászókat is hordanak ide?! De igazából nem hittem a cigányasszony szavainak egészen addig, míg a minap egyik ismerősömmel a Gyilkos-tóhoz nem autókáztam. Hát kérem, minden kanyarban négy-öt ismeretlen roma volt kiállva gombával és áfonyával, eladásra kínálva a portékát. A helybéli romákat nem ismerőknek azonban fel sem tűnhetett, hogy idegenekről van szó, legfeljebb azt furcsállhatták, miért nem beszélnek magyarul ezek az emberek, mert az köztudott, hogy a gyergyói cigányok jól beszélnek magyarul. Akinek szüksége volt a gombára, az megvette 20 lejért is kilóját, noha a helybéliektől bent a városban 5 lejért is megszerezhette volna.
De autós ismerősöm egyéb érdekességeket is tudott. Elmesélte, hogy az egyik ismerősét csaknem ingre-gatyára vetkőztette az erdőben két „importgombászó” a minap. Az illetőnek ugyanis kedve szottyant a saját kezűleg szedett gombára és kibattyogott az erdőbe. Szedett is, ám hazatérőben az egyik erdei út mellett találkozott két, csak románul beszélő romával, akik késsel fenyegették meg, elszedték tőle a gombát, a mobiltelefont, a maradék uzsonnát és még az aprópénzt is, ami zsebében lapult. „A teremburáját neki!” – mondtam megint, és igazat adtam a gombáscigánynémnak, aki méltatlankodva jegyezte meg a minap: „Hol van a policija, s zsandárok, hogy büntetnék meg a rablókat!?” Hát, tartsunk össze...
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok