2010. november 15., 10:402010. november 15., 10:40
Az igazat megvallva jobban tette volna a taláros testület, ha egyszerűen megmarad ama megállapításánál, miszerint kívül esik a hatáskörén, éppen ezért nem kérheti, hogy a kormány mondjon le a felelősségvállalási procedúráról. Pont.
Ezzel szemben határozatával, valamint annak indoklásával olyan homályos és zűrzavaros helyzetet teremtett, amelynek közepette sem a törvényhozói, sem a végrehajtói hatalom képviselői nem lettek okosabbak, ennek folyományaként mindegyik úgy értelmezi a döntést, ahogy a politikai érdeke éppen megkívánja. Először is az alkotmánybírák rátapintanak ugyan, hogy konfliktus dúl a parlament és a kormány között a felelősségvállalás kapcsán, nem adnak viszont semmiféle jogi útmutatást arra nézvést, hogy miként szüntethető meg ez az alkotmányos nézeteltérés.
Márpedig az alkotmánybíróság első számú feladata az, hogy konkrét, egyértelmű megoldásokat fogalmazzon meg hasonló esetekben, ne csak megállapítsa az intézmények közötti alkotmányos egyet nem értést – hiszen végeredményben erre éppen a panaszos, esetünkben Mircea Geoană szenátusi elnök már rávilágított a talárosokhoz beterjesztett kifogásában. Nevetséges az alkotmánybíróság ama véleménye is, miszerint semmilyen sürgető körülmény nem indokolja, hogy a kormány sürgősségi eljárásban fogadtassa el az oktatási törvényt, elvégre a talárosoknak nem tisztük meghatározni, hogy egy kormányzat mit tekint prioritásának.
Az azonban már egyenesen abszurd, hogy a bírák kimondják: a parlament tulajdonképpen nem is szabhat gátat a kabinet felelősségvállalási szándékának. Ilyen körülmények között nem is létezik konfliktus a kormány és a parlament között, mindössze a törvényhozás – esetünkben a szenátus ellenzéki elnöke – próbál elvitatni a végrehajtó hatalomtól egy olyan jogot, amelynek megvonása kizárólag alkotmánymódosítás útján történhet meg. Arról már nem is szólunk, hogy a kilencfős testületben csupán négy bíró szavazott a felelősségvállalás alkotmányellenes volta mellett, tehát többségi döntésről nem is beszélhetünk… A fenti képtelenségekhez képest azonban ez a számtanbaki igazán eltörpül.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok