VEZÉRCIKK – A körülményekhez képest az egyetlen jó megoldást választotta az RMDSZ, amikor úgy döntött: arra buzdítja a magyarokat, hogy lelkiismeretük szerint voksoljanak az államfőválasztás második fordulójában.
2014. november 06., 20:352014. november 06., 20:35
Ahhoz ugyanis kevés kétség férhet: a magyar választópolgárok – ami a magyar ügyek képviseletét, a magyar célok megvalósítását illeti – sem Victor Pontára, sem Klaus Johannisra nem üthetik jó szívvel a pecsétet.
Ponta kapcsán valóban hajmeresztő, hogy sikerült elővakarni a süllyesztőből a szélsőségesen magyarellenes Corneliu Vadim Tudort. Persze Ponta és a PSD gyáva volt ahhoz, hogy közvetlenül kössön vele megállapodást, hiszen mit szólna hozzá a Nyugat, ezért odatették strómannak koalíciós partnerüket, az UNPR-t. Ez azonban nem változtat a tényen, hogy Vadim, a sovinizmus nagyromán apostola arra buzdítja majd szavazóit: Pontára voksoljanak a kisebbségi jelölt ellenében.
Nem mintha Ponta amúgy sokkal szalonképesebb lenne. Szinte már fárasztó felsorolni, mennyi mindent tett pártja és kormánya annak érdekében, hogy a magyarok ne érezzék jól magukat Romániában – kezdve a MOGYE magyar karainak megtorpedózásától a magyar konzulátusok létesítésének elutasításáig.
Az, hogy az RMDSZ-t felkérte koalíciós partnernek, csupán porhintés, hogy a külföld felé a toleranciáját bizonygassa. Az RMDSZ pedig mindehhez asszisztál, bár a koalíciókötés feltételéül szabott magyar igényeknek még töredéke sem teljesült. Viszont legalább rájött, hogy Ponta támogatása óriási felháborodást keltene a magyarok körében, ezért aztán Vadimot ürügyként felhozva hátrált ki mögüle.
Johannis kapcsán pedig csupán illúzió a transzszilván összeborulás: ő egy román párt románul gondolkodó, románul politizáló jelöltje, akinek úgy hiányoznak a magyar autonómiaigények, mint púp a hátára. Megválasztása viszont azt a hamis képzetet keltené, hogy Romániában kisebbségi szempontból minden a legnagyobb rendben van, hiszen egy kisebbségi is lehet államfő.
Ettől függetlenül borítékolható, hogy a magyarok többsége erdélyi szolidaritásból rá szavaz majd. Az RMDSZ felmérte ezt, és úgy taktikázott, hogy se a magyarokat, se kormányzati parterét ne haragítsa túlságosan magára.
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
szóljon hozzá!