2010. március 23., 10:152010. március 23., 10:15
Még akkor is, ha különféle tévécsatornákon közvetített reklámok meg folyamatosan arra ösztökélnek, hogy: fogyassz, fogyassz, fogyassz! Igen ám, de meddig?! Mert bármennyire is hihetetlennek és távolinak tűnik, sajnos a Föld energiatartalékai végesek, és az elébb említett előadáson tudományos magyarázatát is hallhattuk annak, hogy egyáltalán nem vészharangkongatás – amit itt-ott hallani lehet –, hogy egyszer csak elfogy a kőolaj és a földgáz.
Ráadásul mindez megtörténhet belátható határidőn belül, úgy húsz-harminc év távlatában. Hát nem mondom, belegondoltam egy kicsit a jövőbe, és elhatároztam: követem annak a fizikusnak a példáját, aki az előadást tartotta. Ő ugyanis elmondta, nincs autója és televíziója, a takarékos égőket is csak mértékkel használja, és nem használ olyan munkálatra elektromos készüléket, amit kézi erővel is el lehet végezni. Sőt elhatároztam azt is, hogy komolyabban veszem a zöldek mindenféle felhívását. Erzsi szomszédasszonnyal a levetett holmikból varratok jó strapabíró szatyrokat és az üzletekben felkínált nejlontasakokat visszautasítom.
És eloltom a villanyt március 27-én, a Föld órájának nevezett akcióban, még akkor is, ha látom, hogy a szemközti tömbházban lakó szomszédjaim már megint nem vették komolyan a felhívást, és égetik a villanyaikat. Szóval, ilyen gondolatok foglalkoztatnak mostanában, és a magam módján már el is kezdtem a takarékoskodást. Például az összes égőimet takarékosra cseréltem, és csak akkor kapcsolom fel, ha már besötétedett, tévét csak hétvégén nézek, és azon vagyok, hogy a fölösleges elektromos készülékektől is megszabaduljak. Például a rég elromlott elektromos darálóm helyébe máris vettem egy mozsarat. Igen, egy szép aranyló sárga rézmozsarat.
A hét végén ki is próbáltam a hatékonyságát: a szomszédasszonnyal versenyben – ő az elektromos darálóval én pedig a mozsárral – borsot törtünk (de nem egymás orra alá!). És képzeljék, ugyanannyi idő alatt törtem meg a borsot némi izommunkával, mint a szomszédasszony az elektromos darálójával. Utána nem kellett pucolgatni a gépet, hanem egyszerűen kitörültem a mozsarat, és következhetett a fahéj. Ráadásul borsból is kevesebb kellett az ételbe. Van ám haszna a takarékosságnak…
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok