2012. június 20., 11:002012. június 20., 11:00
Mert például Zsófi életében nagy megpróbáltatásnak számít, hogy harminc kilométeres körzetben nem lelhető fel az üzletek polcain a kedvenc pónija, pedig anyaaa, tééényleg az a legvagányabb, a felhők között száguldozik, és a szivárvány a szépségjele, de hát te ezt nem érted.
Jó, elismerem, egy csomó minden meghaladja a képességeimet, például ezt a póniőrületet csak a játékstílusuk tudja überelni: összekerül három gyerek, jól összeszokottak, évek óta együtt játszanak, és mégis minden egyes alkalommal azzal kezdik, hogy órákon keresztül vitatják a szabályokat, hogy ki mi lesz játékból, kinek hol lesz a háza, melyek a viszonyok, ki az erősebb, és amikor végre letisztázzák, játszanak tíz percet, megunják, újabb forgatókönyvet találnak ki, és kezdődik elölről a szerepek leosztása, az alkudozás és a vita. Mindegy, fontos, hogy ők közben jól szórakoznak. Én pedig elvagyok ezzel a tábortémával.
Lehet, hogy túllihegem. Három nap és két éjszaka tényleg nem nagy kunszt. Guggolva is kibírjuk. Zsófit szemmel láthatóan nem foglalkoztatja különösebben a téma, a legnagyobb gondja, hogy mi legyen az egyetlen megengedett játék, amit magával vihet hálótárs gyanánt. Én pedig még azon törpölök, hogy mibe csomagoljak, pedig még 24 óra sincs az indulásig. A hátizsák kizárt, hiszen abba kotorászva soha az életben nem találja meg, amire szüksége van. A bőrönd lenne az ideális, de három napra és két éjszakára a legkisebb is óriásinak tűnik.
A gyerekbőrönd jó választás lenne, biztosan áll négy keréken, színes-mintás, ütés-, lopás-, tűzálló, és egy havi minimálbér az ára. Azonkívül kell még gyerekhálózsák, kullancsriasztó, kullancsellenes-karkötő is, mert Zsófi szerint az a menő, cipősdoboz a tanösvényen talált kincseknek, nagyító, messzelátó, gumicsizma, esőkabát, napvédő krém, gyógyszerek hasmenésre, lázra, köhögésre, kiskendő, kishátizsák, kiskulacs és a kis többi, ami most nem jut eszembe. Végül lehet, nem is pakolok semmit, a tapasztalt anyukák azt mondják, az első táborból általában érintetlenül hozták haza a csomagot.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok