2011. február 23., 10:292011. február 23., 10:29
Nos, most csak egy aprócska dologra térnék ki, méghozzá az etikettre, és esküszöm, eszembe sem jutott volna ez a dolog, ha időközben nem nyitnak a másik mellé még egy szupermarketet. Ez is német, mint az előző, de ez szép, van árukínálat meg választék, sőt láttam ott egy rakás olyan terméket is, amit jó ideje keresek mindenfelé, de még sosem tudtam megvásárolni. Mi tagadás, tetszett az üzlet, és el is döntöttem, hogy listával felvértezve a túlköltekezés ellen, alkalomadtán betérek oda vásárolni. A másikat pedig, amelyik nagyon olcsónak hirdeti magát, örökre elfelejtem. Nos, ebben az új üzletben, miután a lányom kívánságainak eleget téve bevásároltunk háromféle halat, tengeri herkentyűt és kagylót, meg „jé, milyen olcsó” mosószert, s egy kiló cukrot is, mert véletlenül a nagy csillogás közepette csodával határos módon eszembe jutott, a nagy kerekes kosárral a kassza felé vettük az irányt. Ott mosolygós, ismerős eladó fogadott, amit külön értékeltem, azt viszont egyáltalán nem értettem, miért tesz fel furcsa kérdéseket. A hölgy ugyanis azt kérdezte: „Mindent rendben talált az üzletünkben?” S ekkor zörgött le hatalmas csörömpöléssel a tantusz: hiszen ezek betanított eladók, akiknek vélhetőleg a német etikett szerint kell a vásárlókhoz viszonyulniuk, ugyanis a multinak esze ágában sincs a helyi viszonyokhoz, ergo az itteni illemszabályokhoz alkalmazkodni. Mert magyar üzletvezető legfeljebb arra tanítaná eladóit, ha már mindenképp kíváncsi a vásárló véleményére, hogy: „Elégedett az árukínálattal? Hát a kiszolgálással?” Szóval valami ilyesmiket kérdeznének, nem úgy szólítanák meg a vásárlót, mintha valami ellenőrző szerv képviselője lenne. Ennél viccesebb viszont ama másik hely – ahová többé soha nem megyek –, ahol az itteni hagyományokkal és illemszabályokkal szöges ellentétben meg sem várják, hogy legalább a kassza közelébe érjen a vásárló, hanem, amint a futószalagra kezdi pakolni az árut, máris vigyorogva előre köszönnek. Elmenőben pedig azt sem várják meg, hogy valahogy visszapakoljon az ember a kosárba, hanem „viszontlátást” köszönve fordítanak hátat. Otthagytad a pénzed?! Mehetsz...
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok