Páva Adorján

2018. július 24., 23:14

Szülőföldvakító nyugati csillogás

Nincs mit szépíteni: egy külföldre szegődő fiatal ma mezőgazdasági munkásként, pincérként vagy kamionsofőrként már a középiskola után, 19 éves korától annyit kereshet a messze idegenben, mint itthon egy felsőfokú végzettséggel rendelkező, a ranglétrán hosszú éveken keresztül, fáradságos munkával felkapaszkodó közép- vagy csúcsvezető.

A szüleik keservesen összekuporgatott pénzéből tengődő diákok már tinédzserkoruk kezdetétől fogva valós lehetőségként kezelik a külföldi munkavállalást, hiszen alig akad olyan család, baráti kör Romániában, amelynek bár egy tagja ne a határon túl keresné a kenyerét. Így a serdülők közül sokan már tizenéves koruk elején kijelentik, hogy Amerikába, Svájcba, Németországba mennek dolgozni, amikor azt kérdezik tőlük: mi leszel, ha nagy leszel?

Az elmúlt tanévben országszerte 157 ezer tanuló koptatta tizenkettedikesként az iskolapadot, ám csupán 136 ezren iratkoztak be az érettségire, 123 ezren jelentek meg a vizsgán, és 86 ezren értek el hatos vagy annál nagyobb átlagot. Azaz az idei végzősök csaknem fele nem rendelkezik érettségi diplomával. Persze még próbálkozhatnak a pót­érettségin vagy a jövő évi megmérettetésen, de így is kijelenthető, hogy a tizenkettedikes diákok jelentős része nem tanul tovább, munkába áll.

És mivel a mai fogyasztói társadalom azonnal megköveteli az anyagi jólétet az elméletileg, jogilag függetlenné váló „legújabb” tagjaitól, a fiatalok nem elégednek meg a kevéssel: java részük inkább maga mögött hagy csapot-papot, és külföldre repül a családi, közösségi fészekből. Bár a bukaresti kormány különböző támogatásokkal próbálja arra ösztökélni a cégeket, hogy fiatalokat alkalmazzanak, a felkínált fizetések beláthatatlan ideig jóval a nyugati átlag alatt maradnak. És ez ugyanúgy érvényes azokra is, akik az egyetem elvégzése után vállalnának munkát.

Ilyen körülmények között nem csoda, hogy a még az országban élő romániai fiatalok csaknem fele azt tervezi, hogy a jövőben külföldön próbál szerencsét. Nem csoda, ám rendkívül elkeserítő. Főleg annak tudatában, hogy a nyugati piacgazdaság valószínűleg még nagyon sokáig kegyetlenül kiszipolyozza az elmaradott térségeket, hiszen előbbi egyik fő motorja a termelők és fogyasztók folyamatos elszívásából nyeri az erőt. A szabad mozgás és munkavállalás teljesen demokratikus elve pedig megtámadhatatlan. És akkor az érzelmi vonzatokról még nem is beszéltünk: melyik szülő tagadná meg felnőtté váló gyermekétől, hogy jól, jóval jobban éljen?

Ki kell mondani: a szülőföld szeretete, a közösségi gyökerek megtartó ereje lassú kimúlásának vagyunk tehetetlen tanúi. Egyértelmű, hogy a családban és az iskolában is erőteljes nevelési kampányt kellene indítani a nyugati csillogás csábításának tompítása, a szűkebb vagy tágabb értelemben vett otthon felbecsülhetetlen értékeinek tudatosítása, kidomborítása érdekében. Csak legyen szülő, tanár, aki még itthon van.

Ön szerint ez:
Jó hír
Rossz hír
0 HOZZÁSZÓLÁS
Balogh Levente 2019. május 10., péntek

Történelmi mosolydiplomácia

Történelmi jelentőségű eseményként harangozták be a csütörtöki nagyszebeni informális európai uniós csúcsot, amelyen az EU jövőjéről határoznak a résztvevő állam- és kormányfők.

Makkay József 2019. május 09., csütörtök

Orbán Viktor Erdélyben

Orbán Viktor magyar miniszterelnök erdélyi látogatása éppen olyan természetes dolog kéne hogy legyen, mintha valaki felkerekedik, és meglátogatja a szomszédos országban élő ismerőseit vagy rokonait. De ezt sokan mégsem így gondolják.

Balogh Levente 2019. május 07., kedd

Verespataki aranylázálom

Több mint másfél évtizede tart a verespataki aranybányanyitást övező konfliktus, amelynek kimenetele még mindig teljesen bizonytalan, ugyanakkor a jelenség ismét csak rávilágít a román kormányok és illetékes hatóságok tehetetlenségére és jövőkép-nélküliségére.

Kiss Judit 2019. május 06., hétfő

Egy ötlet mint öngól

Senki nem vitathatja, hogy a romániai magyar diákoknak joguk lenne ahhoz, hogy épp annyi eséllyel induljanak a nagybetűs Életbe, és úgy érvényesüljenek a hazai társadalomban, mint többségi társaik.

Balogh Levente 2019. május 03., péntek

Gyümölcsöző magyargyűlölet

Nagy meglepetést nem jelent, ugyanakkor nagyon élethű képet fest a romániai valóságról a legfrissebb közvélemény-kutatás, amely a pártok népszerűségét vizsgálta.

Makkay József 2019. május 02., csütörtök

A minden határt túllépő temetőgyalázás

Már szinte meg sem lepődik az ember, amikor a magyarellenes megnyilvánulások hosszú sorában ezúttal magyar temetőgyalázást követ el a román hatalom a Bákó megyei Dormánfalva önkormányzata révén.

Balogh Levente 2019. április 26., péntek

Románia, káoszország

A román belpolitikai életben ma már egyetlen, biztosnak nevezhető elem van: a mindent egyre jobban eluraló káosz.

Pataky István 2019. április 24., szerda

Biztos-e Johannis győzelme?

Laza cicázásnak számít a politikai küzdelem szereplői számára az európai parlamenti választásokat megelőző kampány a Cotroceni-palotáért folytatott meccshez képest, pedig egyelőre csak egyetlen olyan jelöltet ismerünk, aki nyilvánosan bejelentette indulási szándékát az államfői pozícióért.

Balogh Levente 2019. április 19., péntek

A Notre-Dame és a feltámadás

Azt mondják, rendszerint mindenki emlékszik arra, éppen hol volt, és mivel foglalkozott, amikor valamilyen világrengető jelentőségű esemény – például a Kennedy-gyilkosság vagy a 9/11-es terrortámadás – történt.

Kiss Judit 2019. április 17., szerda

Szemetelők és bizakodók

Úgy tűnik, mintha az igazi, napsütéses tavasz érkeztével egyre többeket kezdene zavarni a természetben és a lakott területeken is szétterjedő szemét.

Vélemény
Balogh Levente: Történelmi mosolydiplomácia

Történelmi jelentőségű eseményként harangozták be a csütörtöki nagyszebeni informális ...

Makkay József: Orbán Viktor Erdélyben

Orbán Viktor magyar miniszterelnök erdélyi látogatása éppen olyan természetes dolog kéne hogy ...

Balogh Levente: Verespataki aranylázálom

Több mint másfél évtizede tart a verespataki aranybányanyitást övező konfliktus, amelynek kimenetele még ...