2010. július 07., 09:432010. július 07., 09:43
Persze, most már elfelejthetjük, hiszen a demokrácia szabad utat adott nekünk, minden lelkiismeret-furdalás nélkül költözhetünk szét s össze, figyelmen kívül hagyva az együttélés lényegét, büszkén egyedül nevelve gyermekeinket, bár szűkebb rétegekben még él a bitang szó fogalma. Ott, ahol azonban tényleg szükség lenne a szétválásra, a szülők egyike emberfeletti tűrőképességgel bírja a másik fél terrorját. De hát ez magánügy, a kívülállónak csak véleménye lehet, messze vagyunk már attól, amikor a veszekedő párokat egy szobába zárták össze, s addig kellett ott maradniuk, míg ki nem békültek.
Morbid hangzása van annak a történetnek is, miszerint régen a pap vagy az elöljáró vette el a fiatal menyecske szüzességét, hogy a fájdalomért ne az urát hibáztassa, s előbb-utóbb vegye rá magát egy újabb pásztorórára. Mindebből már csak néhány figyelmeztetés maradt fenn a nagymamák részéről, kik úgy próbálják védeni leányunokáikat a nem kívánt terhességtől, hogy a katonakiszolgált legényekre azt mondják: csak arra kellesz nekik, aztán úgyis otthagy. S mivel már ezt is egy ténnyel leinthetjük (mert már nem kötelező a katonaság), nagy öregjeinknek esélyük sem lehet beleszólni, ki kivel keveredik össze. Így jöhet a kutakodás a tökéletes partner után, aki rossz nyelvek szerint nem iszik, nem nőzik, nem kártyázik, de nem is létezik. Belevágunk a távolsági kapcsolatokba, a természetestől eltérő életmódokba, melyet vagy sikerül áthidalni, vagy az első lobbanás után elporlad. Más esetben randira megyünk, ahol az állatvilágban is jól megfigyelhető csábítási technikákat vetjük be, s amelynek lassan olyan szabályai alakulnak ki, hogy iskolában is tanítani kéne.
Vannak azonban olyanok is, kik megmaradnak a jól bevált mondatoknál, s a maguk egyszerű módján közelednek. Jó példa rá a szlenggé vált „jó a segged, kő kóla?” kérdés, melyet minap székelyre fordított változatában is szerencsém volt hallani: „jó nagy csecsed van, szukk kell-e, te?”
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok