JEGYZET – Tudatlannak éppen nem minősíteném azokat a többségi politikusokat és elemzőknek nevezett kapcsolt részeiket, akik a szövetségi állam és a pokol legfeneke között egyenlőségi jelet tesznek, de attól is ódzkodom, hogy felelősen gondolkodókként aposztrofáljam őket.
2014. augusztus 17., 20:172014. augusztus 17., 20:17
Tudom jól, hogy mi az alapvető bajuk: az a bizonyos elhíresült alaptörvénybeli első cikkely, a 19. század szellemiségét lobogtató nemzetállam, na de azért ennyire félniük mégsem kellene. Mert fentebb ugyan a föderatív államberendezkedést és a poklok poklát együtt biggyesztettem egy közös nevező fölé, de gyorsan ki is szeretném igazítani azzal, hogy ha választás elé állítaná valaki az említett nagyokosokat, akkor gondolkodás nélkül a katlanbirodalmat választanák, mégpedig újfent csak etnikai okokból, az elhíresült majd csak lesz valahogy nemzeti bölcsességük mián.
Az okosabbja esetleg hozzádörmögné azt is, hogy egészség legyen, mert az sosem volt, hogy ne legyen valahogy. Ebben aztán úgy megragadnak, mintha frissen öntött betonba léptek volna: kimoccanás se erre, se arra, semmilyen irányba nincsen. A legbriliánsabb elme kezdhetné számukra sorolni a példákat – egyik fülükön be, a másikon ki.
Ott van mindjárt Svájc. Sokak vágyálma, elérhetetlen célja. Holott már vagy hét és fél évszázada élik vígan a maguk szövetségi életét. Ki-ki abban a kantonban, ahol ősei is éltek, vagy fordítva: ha meg akarná változtatni az ősi hagyományt, átköltözhet egy másik kantonba, ahol az addig végzett munkájáért jobban meg tudják fizetni. A Helvét Konföderáció ugyanis így működik: ha az egyik kantonban többen és jobban dolgoznak, akkor ott jobban is élnek az emberek, mint ott, ahol viszont több lazításra, kikapcsolódásra, szórakozásra van biológiai igénye a lakosoknak.
Mindezt az ott élő rokonaimtól tudom több mint egy emberöltő óta. És ennek alapján feltételezem, hogy a svájciak nagy szomszédjánál, ahová újabban tájainkról egyre többen kívánkoznak ki vendégdolgozni, hasonlóképpen van. Pedig ha egy ország szövetségi, akkor Németország mindenképpen az.
A példákkal a válasz is meglett a föderatív félelmekre: lehetne-e nyugodtan az eget nézni naphosszat, lesni, mikor fordul be a kanyarban a jó szerencse, segítséget várni innen-onnan, ha abból kellene megélnie egész vidékeknek, amit megtermelnek?! Ugyan! Mások munkáját lenyúlni nemcsak könnyebb, de hasonlítatlanul édesebb is!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
szóljon hozzá!