2010. május 31., 11:222010. május 31., 11:22
A kormánynak a valutaalap szorongatja, a végrehajtók pedig a köznépét markolásszák. Ezt is meg lehet érteni, csak az nem világos, hogy a sokat emlegetett, romantikus közteherviselésben miért a gyengébbeknek kell mindig a rövidebbet húzni. Ha a főnökségnek szorongatni van kedve, akkor a tömegben minduntalan azokban a zsebekben nyúlkál, amelyekben a legkevesebb a fognivaló. Ez a jelenség kérem a fizika egyszerű törvényein alapszik, hiszen a lyukas nadrág, lukas zsebébe sokkal könnyebben belefér a kéz, mint a jól hízottakon feszülő, szűk textíliákba.
Ez már csak ilyen, mert a gályatartók ostorának legvastagabb szára minden alkalommal a közalkalmazottakon csattan a leghangosabbat. A döntéshozók szerint a tanárok, a nyugdíjasok és az egészségügy rabszolgái nem termelnek profitot, így ugyanazt a semmit kevesebb pénzből is ki tudják gazdálkodni. A kormány már nem első alkalommal vizsgázik jelesre nemtörődömségből. Carpe diem! – harsogja, és nem érdekli, mi lesz a jövő nemzedékkel. Ha nem fizetik meg az orvosokat és a tanárokat, akkor lassan elvándorolnak jobban tejelő éghajlatra. Akik itthon maradnak, azok majd hetedíziglen járhatnak kuruzslókhoz meg sarlatánokhoz, gyerekeik meg jobb híján a szüleik kárából tanulnak, mert az iskolában már nem lesznek szakképzett oktatók.
Azok, akik maradnak, legnagyobb részt már nem fognak kelleni sem a magáncégeknek, sem külföldnek, ezért elmennek éhbérért robotolni az államnak. Persze ez mit sem fáj a mindenkori pártunknak és kormányunknak. Neki és kiszolgálóinak nincs rájuk szüksége, hiszen mindig marad mit aprítaniuk a tejbe, és magántanárokat tartanak, orvoshoz meg külföldre repülnek. Minderre miből telik majd nekik, hát abból, amit a pórnép zsebéből kiszorítottak. Most eltúlzott utópiának érezheti a kedves olvasó ezeket a gondolatokat, de ne lepődjék meg, ha pár év múlva a saját bőrén fogja érezni a mai politika kellemetlen mellék- és utóhatásait. Ha esetleg akkor megtalálná ezt a papírdarabot, amelyekre e pár elrettentő jóslatot véste egy 21. századi Nostradamus, hullajtson egy krokodilkönnyet a jövő nemzedékért.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok