2010. február 04., 10:532010. február 04., 10:53
A kedves hangnemhez mindig hozzáképzelek egy öntelten vigyorgó kék overallos figurát, aki egy sövényvágó ollóval készül elvágni a nélkülözhetetlen kábelt. Persze, ez csakis az én hibám, miért kell nekem megvárni a felszólítást? Amiért sok millió embernek manapság az országban: a válság mindenkit sújt. Amiért azonban különösen felmérgelődtem az áramszolgáltatóra, hogy kitalált magának egy olyan hálátlan rendszert, aminek csak a kliensei látják a kárát. Több hónapon át ugyanis nem olvastatja le alkalmazottjával a villanyórát, hanem az előző számlához mért összeget ír be.
Ezért megéri kivezettetni a villanyórát a lépcsőházba, hogy véletlenül se legyen probléma, ha nincs otthon senki. Ez addig nem is baj, amíg meg nem érkezik a híres „regularizare”, vagyis a szabályozás, mely szerint valaki mégis leolvasta az órát, s ez rendszerint jóval nagyobb számlát jelent. Nekik persze mindegy, hogy melyik hónapban kapnak több pénzt, nekünk bizony nem, hogy mikor adunk ki kétszer-háromszor annyit, főleg télvíz idején, amikor a fűtés is rekordszámlákat eredményez. De az áram kell, úgyhogy ha tetszik, ha nem, ki kell fizetni a számlát, abban a reményben, hogy jövő hónapban feleennyi lesz.
Azt nem tudom elképzelni, ki, vagy mi állapítja meg a számlák összegét, ül egy néni, veszi a címeket, s nézi: ez a lakás 100 lejt fizetett, most legyen 120? Vagy rábízzák egy programra, amit két-három havonta új adatokkal töltenek meg? Valószínű az utóbbi, különben nem jöhetne újra egy ugyanolyan nagy összegű villanyszámla, mint a szabályozás idején. Na itt jött el az idő, amikor vártam a szerelmes levélre.
De aztán arra is rájöttem, hogy csak én húznám a rövidebbet, mert tényleg megszüntetik az áramot, pakolhatom ki a hűtőt, kereshetném elő a gyertyát, ráadásul a számla mellett ki kell fizetni a levágást és a visszakötést is. S mivel más áramszolgáltató nem létezik ebben az országban, lenyeljük ezt is, egy héten belül bebeszéljük magunknak, hogy lehet mi vagyunk túl érzékenyek, a semmibe vevés, kontármunka meg nyugodtan mehet tovább, hisz van akit megetetni vele.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok