2012. május 09., 09:222012. május 09., 09:22
Úgy történt, hogy egy híres mesemondó azt mondta nekem a napokban, hogy a székely egy mondatban annyi madarat felröppent, hogy a budapesti nem győzi kapkodni utánuk a fejét. Erre én nem mondtam ugyan semmit, mert nem vagyok egy földhözragadt mítoszromboló, de legbelül restelkedtem, hogy ez csak amolyan tápos romantika, a székely valóban másként mondja, de hol vannak azok a madarak.
Naponta beszélek én székely városival-falusival, de attól még, hogy punga, murok és peccsdzsem maszlinás borkánban (© Székely nyelvlecke magyaroknak), annyi történik, hogy a nem székely magyarok nem értik. A nyelvi sziporkát Tamási találta ki, élő székely úgy nem beszél, legyintettem, majd azt gondoltam, nekünk nem árt, ha úgy tudják rólunk, hogy mesterfokon űzzük a nyelvet, vagy hogy bicskát hordunk a csizmaszárban, literszám isszuk a fenyővizet, és fél kézzel leteperjük a medvét, ami nem játék.
És akkor elkeveredtem Gyergyóremetére, ami ugyanvalóst Székelyföld, van ott egy messze földön híres orvos, és oda fuvaroztam egy rokonomat. Ültünk bambán a váróban, amikor belépett egy gazdaember, és azt mondta: No, maguk se jószántukból jöttek!, s huncutul csillant a szeme, s már mondta is tovább, hogy elhozta a legényt a doktorhoz, mert a legény, aki úgy tűnt, amolyan kisbéres lehetett, erőst gyűjtögetős fajta.
Akkor már én is kaptam fel a fejem, hogy ilyen nincs, élő székely így nem beszél, de bizsergetett, hogy ki tudja, csak véletlen elszólás volt, vagy valóban természete ennek a gyergyóremetei embernek, hogy úgy szól, mintha Tamásiból lépett volna ki. Ő pedig gondolkodás nélkül görgette egymás után, én meg úgy kapkodtam a fejem, mintha budapesti lennék.
Mert a legény kullancsot szedett össze a mezőn, azért kellett orvoshoz vinni, és azért volt gyűjtögetős, és mert restelltem bekapcsolni a magnót vagy áhítatosan jegyzetelni, a többit már elfelejtettem. Arra még emlékszem, hogy mikor kijöttek a rendelőből, elújságolta, no, megkötötték, mármint a legényt, nehogy elszaladjon. És már én is tudom, hogy van olyan székely, aki egy mondatban három madarat is felröpít, és az ember csak úgy kapkodja a fejét utána.
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.