Szimbolikus politizálás

Amikor például a Székelyföld megyéiben élő románok képviseletét kisajátítani akaró „civil” szervezet már sokadik alkalommal ad ki közleményt, amelyben azért gyalázza a magyar közösség képviselőit, mert meg mernek emlékezni a saját szülőföldjükön a saját történelmükről, saját történelmi személyiségeikről. Mint például legutóbb egyes háromszéki magyar politikusokat, akik a Magyarországra támadó megszálló román hadsereg elleni reménytelen küzdelmet felvevő Székely hadosztály parancsnoka, Kratochvil Károly emlékünnepségén vettek részt.

Hasonló a helyzet a magát bombasztikusan Románia Korszerűsítéséért Országos Koalíciónak (CMNR) nevező társasággal, amelynek illetékeseit szintén súlyos frusztrációk kínozzák a magyarokkal kapcsolatosan. A szervezet elnöke, Alexandru Cumpănașu agya most éppen azért olvadt le, mert az RMDSZ hétvégi kongresszusán határozatban mondta ki az evidenciát: hogy a piros-fehér-zöld zászló nem csupán Magyarország jelképe, hanem a világban élő összes magyar nemzeti szimbóluma, mint ahogy a Himnusz sem kizárólag a magyar állam nemzeti imája. A CNMR vezetője első felindulásában baljóslatúan megjegyezte: ha a román hatóságok nem tesznek semmit, akkor majd szervezete lépni fog. Mit mondjunk, nagyon megijedtünk. Ugyanakkor némiképp más megítélés alá esik, ha jelenleg is parlamenti képviselettel rendelkező román pártok részéről hangzanak el hasonló nyilatkozatok. A Népi Mozgalom Párt (PMP) részéről a kongresszusi határozat kapcsán hőbörgő Traian Băsescu volt államfőtől persze szintúgy kevesen számíthattak másra. Hiszen az elnöki évei alatt a magyar szavazatokért magát magyarbarátnak mutató politikus mandátuma lejártával a szélsőséges Nagy-Románia Párt eltűnése keltette űr betöltésében látta meg a román politikai térben való megmaradás kulcsát. És ehhez mindvégig hűséges maradt: igyekezett egyetlen alkalmat sem elszalasztani, amikor a jogos magyar önrendelkezési törekvéseket támadhatta.

Az „újonc” Pro Románia részéről talán kissé meglepő, de mégsem teljesen váratlan a magyarellenes hangnem, hiszen a Victor Ponta vezette párt olyan politikusokat „reciklált”, mint Mihai Tudose volt miniszterelnök, aki a felelősök fellógatását vizionálta a magyar jelképek kapcsán. Most is ő volt az, aki felemelte szavát a magyar zászlóról szóló határozat ellen – bár ő legalább következetes. Hozzá viszont csatlakozott a párt EP-képviselője, Laurențiu Rebega is, aki szintén dörgedelmes nyilatkozatban kelt ki nemzeti jelképeink ellen. Vagyis ennyit az újszerűségről és az európai irányvonalról – a Ponta-párt is magyargyalázással akar megragadni a parlamenti pártok között.

Mindez persze még jól is jöhet az RMDSZ-nek, főleg annak fényében, hogy kampányév van, és jelen állás szerint nem tűnik teljesen biztosnak, hogy a szervezet bejut-e az Európai Parlamentbe a májusi választások nyomán. Az ellenséges román megnyilvánulások ugyanis összeránthatják a magyar szavazótábort, és ha folytatódnak a nemzeti szimbólumaink, illetve az azokról szóló határozatot kongresszusán most kimondó RMDSZ elleni támadások, az mandátumokra váltható hasznot hozhat. Rövid távú kampányszempontból tehát beválni látszik a szimbolikus politizálás kategóriájába tartozó határozat az RMDSZ számára. Közép- és hosszú távon viszont kérdéses, milyen hasznot hozhat az erdélyi, partiumi és bánsági magyar közösség egészének. Hiszen egy politikai szervezet határozata legfeljebb a saját tagjaira érvényes, még akkor is, ha magát kulturális és érdekvédelmi alakulatként is meghatározza, a román hatóságokat semmire sem kötelezi.

Az igazi kihívás a magyar közösség jelképeinek hivatalos, törvényben és alkotmányban történő elismertetése. Amíg ez nem történik meg, bármikor, bármely román politikus vagy hatóság szabadon packázhat velük. És velünk.