Szeressen téged a Márki-Zay!

Ezért sem szerencsésnek, sem kulturáltnak nem nevezhető, hogy valakik feltörték a hódmezővásárhelyi polgármester kolozsvári fellépésének helyszínéül szolgáló kávéház tulajdonosának közösségi oldalát. Egyrészt azért, mert jogában áll azt meghívni, akit akar, másrészt mert ezzel is hozzájárultak ahhoz, hogy a jelölt és az általa képviselt oldal a kormány áldozataként állíthassa be magát. Az már más kérdés, hogy ki az, aki érzi magában a késztetést, hogy – például közéleti szereplőként vagy közhivatalt viselő személyként – azon koalíció képviselőjét fogadja a határon túli magyarlakta területeken, amelynek pártjával együtt azon politikus is tagja, aki hosszú évek kitartó munkájával igyekszik az első számú közellenség szerepét osztani a határon túli magyar közösségre.

Márki-Zay Péterrel ugyanis az egyik legnagyobb probléma az, hogy az egész miniszterelnök-jelölti pályafutása hazugságban fogant. Miközben többgyermekes, hívő családapa mivoltát hangsúlyozva igyekszik magát konzervatívként feltüntetni, azon pártokkal sikerült összebútoroznia, amelyek a konzervatív oldallal és értékekkel szemben határozzák meg magukat. Hogy őt magát idézzük: a fasisztákkal és a kommunistákkal is. Különösen perverz azonban, hogy képes annak a Demokratikus Koalíciónak a képviseletében a határon túliak kegyeit keresni, amelynek elnöke, Gyurcsány Ferenc még a kommunista utódpárt MSZP színeiben megszerzett miniszterelnöki minőségében a kettős állampolgárság ellen kampányolva olyan ordenáré stílusban uszított a külhoni magyarok ellen, hogy annak hatásai a mai napig is érezhetők.

Nem utolsósorban azért, mert ma is pontosan ezt a politikát folytatja. Az ellenzéki összefogás belső erőviszonyait, illetve a napvilágra került ellentéteket látva pedig nagyjából egyértelmű, hogy Márki-Zay ebben a történetben meglehetősen pehelysúlyú figura, egy olyan paraván, amely mögött az ellenzéki pártok közül a legnagyobb támogatottsággal rendelkező DK elnöke próbál visszasompolyogni a hatalomba. Hiszen saját párt nélkül még győzelem esetén is olyan béna kacsa lenne, akit az ellenzéki koalíció parlamenti képviselettel rendelkező pártjai – közülük leginkább a legtöbb képviselővel rendelkező DK – dróton rángathatnak. Vagy akár bármikor le is válthatnak.

A hivatalos narratíva szerint a „konzervatív” Márki-Zayval a kormánypártból kiábrándult konzervatív szavazókat szeretnék megszólítani – de mégis, milyen konzervatív az, aki a kormányfőként hatalmasat bukó Gyurcsány sleppje, az egybites szélsőballiberalizmust képviselő Momentum és a náci karlendítős múltjától szabadulni képtelen Jobbik embereként akar miniszterelnök lenni? És milyen konzervatív az, aki egy ilyen koalícióra hajlandó lenne behúzni az ikszet?

Az ideológiai elveken túlmenően azonban a jelölt eddigi megszólalásaival sem igazán adta jelét annak, hogy fenyegetné a miniszterelnöki tisztségre, egy ország irányítására való alkalmasság veszélye. Mostani látogatása során a román sajtó beszámolói szerint annyira futotta, hogy kijelentse: azt szeretné, hogy a magyarok és a románok békében és barátságban éljenek egymás mellett – ami valljuk be, mérsékelten érdemi és eredeti program, bár kétségkívül szép célkitűzés.

Azt is elmondta, hogy felélesztené a közös magyar–román kormányülések gyakorlatát. Ami alapvetően méltánylandó ötlet. Már abban az esetben, ha egy ilyen ülésen fontos és érdemi, többek között az erdélyi magyar közösség jogkövetelései szempontjából is lényeges kérdésekben sikerült megállapodni. Enélkül ugyanis a közös kormányülés nem több üres marketinggesztusnál, amely a jól mutató közös fotók elkészítése mellett legfeljebb arra jó, hogy a résztvevők pezsgőzhessenek egy jót az ülés helyszínéül szolgáló ország adófizetőinek kontójára. Hogy ezen túlmenően milyen programmal készül a választásokra, és hogy ezen belül mit ajánlana a határon túli magyaroknak, arról sokat nem tudhattunk meg. Viszont fellépésén legalább sikerült a saját és az egész mögötte álló ellenzéki koalíció nevében megsértenie a határon túliakat.

Bár lehet, hogy kommunikációs illetékeseik szerint a toleranciát kellett volna hirdetnie, a fórumán mögé kihelyezett molinón látható felirat – Akkor is szeretünk titeket, ha nem ránk szavaztok! – valójában nem más, mint arrogáns, leereszkedő gesztus, az általuk hirdetett „nagy igazságokat” elfogadni nem akaró, megtévesztettnek, tájékozatlannak és műveletlennek tartott határon túli rokon lekezelő hátba veregetése.

Úgyhogy mostantól újabb „jókívánsággal” lettünk gazdagabbak: „Szeressen téged a Márki-Zay!”