Balogh Levente
2022. március 25., 09:282022. március 25., 09:28
Elöljáróban leszögezném: úgy vagyok Márki-Zay Péter, a magyarországi egyesült ellenzék miniszterelnök-jelöltje határon túli turnéjával, hogy ha már egyszer kormányfőjelölt, akkor jogában áll eljönni Erdélybe, hogy találkozzon azokkal, akik kíváncsiak rá, és hajlandóak meghallgatni, amit mond.
Ezért sem szerencsésnek, sem kulturáltnak nem nevezhető, hogy valakik feltörték a hódmezővásárhelyi polgármester kolozsvári fellépésének helyszínéül szolgáló kávéház tulajdonosának közösségi oldalát. Egyrészt azért, mert jogában áll azt meghívni, akit akar, másrészt mert ezzel is hozzájárultak ahhoz, hogy a jelölt és az általa képviselt oldal a kormány áldozataként állíthassa be magát. Az már más kérdés, hogy ki az, aki érzi magában a késztetést, hogy – például közéleti szereplőként vagy közhivatalt viselő személyként – azon koalíció képviselőjét fogadja a határon túli magyarlakta területeken, amelynek pártjával együtt azon politikus is tagja, aki hosszú évek kitartó munkájával igyekszik az első számú közellenség szerepét osztani a határon túli magyar közösségre.
Márki-Zay Péterrel ugyanis az egyik legnagyobb probléma az, hogy az egész miniszterelnök-jelölti pályafutása hazugságban fogant. Miközben többgyermekes, hívő családapa mivoltát hangsúlyozva igyekszik magát konzervatívként feltüntetni, azon pártokkal sikerült összebútoroznia, amelyek a konzervatív oldallal és értékekkel szemben határozzák meg magukat. Hogy őt magát idézzük: a fasisztákkal és a kommunistákkal is. Különösen perverz azonban, hogy képes annak a Demokratikus Koalíciónak a képviseletében a határon túliak kegyeit keresni, amelynek elnöke, Gyurcsány Ferenc még a kommunista utódpárt MSZP színeiben megszerzett miniszterelnöki minőségében a kettős állampolgárság ellen kampányolva olyan ordenáré stílusban uszított a külhoni magyarok ellen, hogy annak hatásai a mai napig is érezhetők.
Nem utolsósorban azért, mert ma is pontosan ezt a politikát folytatja. Az ellenzéki összefogás belső erőviszonyait, illetve a napvilágra került ellentéteket látva pedig nagyjából egyértelmű, hogy Márki-Zay ebben a történetben meglehetősen pehelysúlyú figura, egy olyan paraván, amely mögött az ellenzéki pártok közül a legnagyobb támogatottsággal rendelkező DK elnöke próbál visszasompolyogni a hatalomba. Hiszen saját párt nélkül még győzelem esetén is olyan béna kacsa lenne, akit az ellenzéki koalíció parlamenti képviselettel rendelkező pártjai – közülük leginkább a legtöbb képviselővel rendelkező DK – dróton rángathatnak. Vagy akár bármikor le is válthatnak.
A hivatalos narratíva szerint a „konzervatív” Márki-Zayval a kormánypártból kiábrándult konzervatív szavazókat szeretnék megszólítani – de mégis, milyen konzervatív az, aki a kormányfőként hatalmasat bukó Gyurcsány sleppje, az egybites szélsőballiberalizmust képviselő Momentum és a náci karlendítős múltjától szabadulni képtelen Jobbik embereként akar miniszterelnök lenni? És milyen konzervatív az, aki egy ilyen koalícióra hajlandó lenne behúzni az ikszet?
Az ideológiai elveken túlmenően azonban a jelölt eddigi megszólalásaival sem igazán adta jelét annak, hogy fenyegetné a miniszterelnöki tisztségre, egy ország irányítására való alkalmasság veszélye. Mostani látogatása során a román sajtó beszámolói szerint annyira futotta, hogy kijelentse: azt szeretné, hogy a magyarok és a románok békében és barátságban éljenek egymás mellett – ami valljuk be, mérsékelten érdemi és eredeti program, bár kétségkívül szép célkitűzés.
Azt is elmondta, hogy felélesztené a közös magyar–román kormányülések gyakorlatát. Ami alapvetően méltánylandó ötlet. Már abban az esetben, ha egy ilyen ülésen fontos és érdemi, többek között az erdélyi magyar közösség jogkövetelései szempontjából is lényeges kérdésekben sikerült megállapodni. Enélkül ugyanis a közös kormányülés nem több üres marketinggesztusnál, amely a jól mutató közös fotók elkészítése mellett legfeljebb arra jó, hogy a résztvevők pezsgőzhessenek egy jót az ülés helyszínéül szolgáló ország adófizetőinek kontójára. Hogy ezen túlmenően milyen programmal készül a választásokra, és hogy ezen belül mit ajánlana a határon túli magyaroknak, arról sokat nem tudhattunk meg. Viszont fellépésén legalább sikerült a saját és az egész mögötte álló ellenzéki koalíció nevében megsértenie a határon túliakat.
Bár lehet, hogy kommunikációs illetékeseik szerint a toleranciát kellett volna hirdetnie, a fórumán mögé kihelyezett molinón látható felirat – Akkor is szeretünk titeket, ha nem ránk szavaztok! – valójában nem más, mint arrogáns, leereszkedő gesztus, az általuk hirdetett „nagy igazságokat” elfogadni nem akaró, megtévesztettnek, tájékozatlannak és műveletlennek tartott határon túli rokon lekezelő hátba veregetése.
Úgyhogy mostantól újabb „jókívánsággal” lettünk gazdagabbak: „Szeressen téged a Márki-Zay!”
Balogh Levente
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rostás Szabolcs
Mintegy három hónapos késéssel, március 10-én tette közzé a bukaresti pénzügyminisztérium a 2026-os állami költségvetés tervezetét. Hogy mihez képest a késés? Egy felelősen gazdálkodó ország kormányához mindenképp.
Makkay József
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Balogh Levente
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Rostás Szabolcs
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Balogh Levente
Négy évnyi háború után kijelenthető: Ukrajna egyre rosszabb állapotban van, Oroszország hadereje és gazdasága is jókora veszteséget szenvedett, és Európa is súlyosan megsínylette a konfliktust.
Balogh Levente
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
szóljon hozzá!