2012. április 13., 10:162012. április 13., 10:16
Márpedig a magántulajdonhoz való jog elismerése a civilizált, demokratikus társadalmakban a legfontosabb alapelvek egyike.
Igaz, a restitúcióról szóló eddigi törvények ellenére a romániai politikum egy része mindig is érezhető ellenszenvvel viseltetett a visszaszolgáltatás és a teljes értékű kárpótlás elvével szemben. Az ellenérzést részben anyagi indokok generálják, hiszen az önkormányzatoknak jól jönnek az elkobzott ingatlanok, amelyeket sajátjukként kezelhetnek, és amelyekben különféle intézményeknek biztosíthatnak helyet.
Másrészt Erdélyben és a Partiumban etnikai vonzatokkal is számolni kell. Mindennél beszédesebb a leköszönő Maros megyei prefektus minapi megnyilvánulása: mandátuma egyik legfontosabb megvalósításaként említette azt, hogy sikerült perújrafelvételt elérnie az egykori magyar tulajdonosoknak visszaszolgáltatott erdők ügyében.
Ugyanide sorolható a Bihar megyei közgyűlés elnökének gesztusa is, aki perre viszi a katolikus egyház egyik nagyváradi ingatlanának ügyét, miután azt a restitúciós bizottság visszaszolgáltatta az egykori jogos tulajdonosnak. Igaz, a jelenlegi tervezet nem mondja ki explicite, hogy az ingatlanok elkobzása jogszerű volt, hiszen a törvénytelenség tényét annyiban elismeri, hogy a károsultak jogosultak a kárpótlásra.
Mindez azonban a kecske is jóllakjon, de a káposzta is megmaradjon elvet idézi, hiszen a kárpótlás mértéke nevetséges, az ingatlanok pedig immár végérvényesen elvesznének. Márpedig tény: a lopás és a rablás akkor is lopás és rablás marad, ha azt egy utópisztikus ideológia, a kommunista üdvtan jegyében az állam követi el saját polgáraival szemben. Az alamizsnának is alig elegendő kárpótlási összeggel és a teljes körű restitúció megtagadásával a magát demokratikusnak nevező román állam most arra készül, hogy utólag szentesítse a kommunisták bűneit.
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.