2010. október 14., 10:542010. október 14., 10:54
A helyzetet súlyosbítja, hogy a tiltakozás derült égből villámcsapásként érte a kabinetet. Ha a sztrájk törvényes keretei között szerveződött volna, a kormánynak lett volna ideje felkészülni a kedélyek lecsillapítására.
Csapdahelyzetbe került Emil Boc csapata. Ha enged a tiltakozóknak, a társadalom meganynyi rétege kap biztatást arra, hogy radikális eszközökkel próbálja érvényesíteni érdekeit. Ha ellenáll a sztrájkolók követelésének, azt kockáztatja, hogy tartóssá válik a még csak pillanatnyi bénultság, és beláthatatlan károkat okoz az ország gazdaságának. Meglehet, Görögországra tekintget a miniszterelnök, ahol a fél éve újra-újraéledő heves tiltakozások sem késztették távozásra Jeórjiosz Papandreu kabinetjét, márpedig a baloldali görög kormány meglehetősen kemény kézzel lépett fel a tiltakozókkal szemben. Van azonban egy lényeges különbség. Papandreu és pártja továbbra is a legnépszerűbb politikai alakulat Görögországban.
A görög nép elhiszi nekik, hogy az ország nehéz helyzete fájdalmas intézkedéseket, megvonásokat követel. Elfogadták, hogy immár senki nem élhet úgy, ahogy két évvel ezelőtt élt. A román kormány helyzetét az teszi reménytelenné, hogy a Boc–Markó-csapat nem tudta elhitetni az országgal, hogy jó úton jár. Patrónusukkal, Traian Băsescuval együtt vesztették el az ország bizalmát.
Még ha jó megoldásokat javasolnának a válság leküzdésére, a nép akkor sem hinne nekik. Ilyen körülmények között pedig mit sem ér az a hivatkozás, hogy négyéves a kormányzati ciklus, hogy szükség van a politikai stabilitásra. Romániának akkor is új miniszterelnökre, más kormányra van szüksége, ha az ugyanazt mondja, amit a mostani. Minden egyes nap, amelyet Emil Boc a kormányfői tisztségben tölt, nehezíti az ország helyzetét, csökkenti a talpra állás esélyeit.
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.