2013. március 19., 07:552013. március 19., 07:55
Kitaláltak már mindenféle kedvezményeket, eddig is ingyen szállították el a külön gyűjtött újrahasznosítható szemetet, de most már a többiért is csak tömegének arányában kell fizetni, hogy mindenki a saját bőrén érezze, miért is éri meg válogatni, hónapok óta színes kukák díszelegnek az utcasarkokon, igaz, rondítják a városképet, de hát valahogyan észre kell vétetni őket, hiszen hasznosak. Szegény szóvivőt aztán még nekem kellett biztatgatnom, mert kérdésemre szinte csak annyit tudott válaszolni, hogy az önkormányzat szélmalomharcot vív, hiszen hiába hirdetik, szajkózzák, a lakosság egy részéhez, ha el is jut az üzenet, teljesen süket fülekre talál.
Nos, jelentem, ez nem teljesen igaz. Nálunk a tömbház előtt például már rég, mindenféle biztatás nélkül megvalósult a szelektív hulladékgyűjtés ideálja. Sörösüveget és pillepalackot például kizárólag a lépcsőház bejáratához közeli padok mellett és alatt tárolnak a lakók. Papírzacskókat és egyéb csomagolóanyagot a zöld füvön, főleg hóolvadás után minél láthatóbb helyen, textilneműeket és építkezési törmeléket pedig a kukák mellett helyeznek el. A méretes kartondobozok persze nem férnek át a hulladékgyűjtő szigetet körülvevő hálókerítés résén, az újrahasznosítható anyagra vigyázó szomszédok azonban nem hajtogatják, vagy ne adj isten gyűrik össze ezeket, inkább akkurátusan elhelyezik a kerítés tövében, hátha jó lesz majd valamire. Az újrahasznosítás természetesen hamar meg is valósul, persze nem úgy, ahogyan ezt az önkormányzat vagy a szemétszállító vállalat elképzeli, inkább csak úgy, emberközeli módon, ám annál hatékonyabban lényegül át a kartondoboz egy-egy kukázó ágyává vagy kanapéjává.
Persze nincs jogom panaszkodni. Én ugyanis annyira környezettudatos vagyok, hogy bár hónapok óta befőttesüvegekben gyűjtögetem a használt étolajat, mindeddig még a gyűjtőakciókon sem voltam hajlandó leadni azt. Eszem ágában nincs beszennyezni az erre a célra kihelyezett konténereket, persze nem azért, mert gyűjtést általában szombaton szerveznek, amikor a házból kimenni is lusta vagyok. Sosem vallanám be, hogy környezettudatosságomnál csak a lustaságom nagyobb.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok