2011. január 18., 10:042011. január 18., 10:04
Igazuk van, ugyanis a romániai nyugdíjrendszert – deklaratív szinten legalábbis – a hozzájárulási elv alapján próbálta megreformálni a kormány. A miniszterelnök – ha erről kérdezték – egyetlen alkalmat sem mulasztott el, hogy ezt hangoztassa. A hozzájárulási elv pedig azt jelenti, hogy azoknak jár magasabb nyugdíj, akik aktív életükben többet fizettek be a nyugdíjalapba. Többet pedig nyilvánvalóan azok fizettek, akiknek a fizetésük is magasabb volt. A járulékokat ugyanis mindig a fizetések arányában állapították meg.
A mostani nyugdíjasok azonban aktív életük jelentős – vélhetően nagyobbik – részét a Ceauşescu-diktatúrában töltötték, az pedig elsöprő többségükre igaz, hogy a katonai, rendőri, esetleg titkosrendőri pályafutásukat a diktatúra idején kezdték el. Ahhoz pedig nem kell nagyon öregnek lenni, hogy felidézzük, mit is jelentett az egyenruha, a rendfokozat a letűnt rendszerben. A fegyveres erők, a karhatalmi csapatok, a Szekuritáté a diktatúra fenntartói, e testületek tagjai pedig az embertelen rendszer haszonélvezői voltak. E testületekben minden bizonnyal kisebbséget alkotnak azok, akiket a szakma szeretete vonzott a pályára. Többségük a kiváltságokra vágyott. És ha innen vizsgáljuk, a társadalmi igazságosság oldaláról közelítjük meg a kérdést, egyáltalán nem biztos, hogy a hozzájárulási elv nyújtja a helyes megoldást.
Az elmúlt években számtalan példát mutatott be a sajtó arra, hogy a rendszerváltozás sem törte meg a korábban kialakult viszonyokat. A diktatúra haszonélvezői a demokráciának is kedvezményezettjei maradtak, a meghurcoltak pedig az új világba is magukkal hozták az esélytelenségüket. Nem biztos tehát, hogy rosszul számolt a Boc-kormány, amikor valamiféle kiigazítást is próbált belopni a törvénybe. Abban mindenképpen hibázott, hogy egyet mondott, és mást cselekedett, hogy nem vállalta a nyilvánosság előtt is a korrekciós szándékot. A hátsó ajtón suttyomban belopott igazságtétel ugyanis aligha vezethet a társadalom megnyugvásához.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok