2010. június 02., 11:102010. június 02., 11:10
Mostanra már túlságosan fáradtak vagyunk, fizikailag és agyilag is leköt a hétköznapi zsongás, nem érünk rá a jobb jövőért harcolni. Egy ideológia, egy elv nem elég erős ahhoz, hogy embertömegeket mozgósítson meg (A fentebb leírtakat szociológusok állapították meg). Ilyenek vagyunk mi mind, volt szocialista országok lakói. Zavaros, szétesett, határozatlanok a szakszervezeteink is, ha lehet, könnyebb utat választanak, a többiek meg félnek.
Ez is történelmi örökség, vagy talán egy mondat, mely visszaköszön a múltból: ha kimész oda, ki vagy rúgva! Marad tehát a magnak a magja, kik ellenállva minden kísértésnek, fenyegetésnek és hétköznapi tennivalónak, kimennek a térre, kamerák előtt skandálnak, énekelnek, lengetnek, vállalva, hogy otthon a szomszédok rajta röhögnek, mikor a tévébe látják.
A hétfői sztrájk, úgy néz ki, alátámasztja a szociológusok következtetéseit. Az egymillió ember munkabeszüntetéséből lett 400 ezer, a bojkottált érettséginek kutya baja. Természetesen ilyenkor örülnek a szülők, meg a diákok, mert az ő hangjuk is éles volt múlt héten, miszerint a helyzet nem miattuk alakult ki, ne őket büntessék a sztrájkkal. Persze, igazuk van, mégis hogy képzelik ezek a fránya tanárok, hogy őket használják fel arra, hogy hallassák a hangjukat. Mikor ők az intézmény éltetői, nélkülük nincs épület, tanítás, munka, fizetés. Hogy az ő nyaruk vesszen kárba azért, mert a tanárok nem kapnak annyi fizetést, mint eddig? Képzeljük csak el, mi lett volna, ha lekésik az első fesztivált, ahol jól megérdemelt pihenésüket töltötték volna.
A tanárok meg pislognak jobbra a sztrájkőrséget vállaló kollégáikra, összetartást keresve tekintetükben, aztán balra a diákokra, keresve azt a régi lelkes ifjúi lázadást, ahol az Egót ültették a hátsó padba.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok