2010. október 04., 10:482010. október 04., 10:48
Az egyik bukaresti közvélemény-kutató által a hét végén közzétett felmérés következtetéseit azonban már nem söpörhetik a szőnyeg alá a romániai politikai osztály képviselői, ebben ugyanis a politikai intézményekkel együttvéve kíméletlen kritikát kapnak valamennyien. Ráadásul valami azt súgja: a hazai társadalom elsősorban nem is a gazdasági válság, az állami-politikai intézményeknek a krízisre adott válaszai miatt táplál bizalmatlanságot a politikai elittel szemben.
A rendszerváltás óta soha nem tapasztalt mértékű bizalomvesztés okai sokkal inkább abban keresendők, hogy a választópolgárok többsége egy lyukas garast nem ad a politikusok ígéreteinek. Ezt a bizalmi zuhanórepülést meglehetősen nehezen tudják ellensúlyozni a jövőben az érintettek, ám ha politikusaink számára legalább olyan fontos a róluk kialakított kép milyensége, mint az, hogy négyévente a nevük mellé üssék a pecsétet a választók, akkor igyekezniük kell lemosni magukról a szégyent – például több, a társadalom javát szolgáló kezdeményezéssel, és kevesebb szócsépléssel.
E téren egyébként ugyanolyan fontos az is, hogy milyen benyomást kelt egy társadalom, egy kisközösség önmagáról a külvilág felé. Márpedig ebből a szempontból Csíkszereda lakossága most egy picit leszerepelt a Csibi István ellen elkövetett támadással. Nem vitás, hogy a várost és környékét éveken keresztül terrorizáló üzletember többszörösen megérdemli a példás büntetést, és alaposan rászolgált az általa megveretett, sanyargatott, megfélemlített áldozatok bosszújára.
Csakhogy jogállamban, demokratikus társadalomban nincs helye önbíráskodásnak, a büntetés az igazságszolgáltatás feladata. Jó lenne, ha azok, akik most a tenyerüket dörzsölgetve kárörvendeznek, elgondolkodnának azon, hogy a Csibi-féle módszert alkalmazó verőlegények tulajdonképpen újjáélesztették a 2004-ben letűntnek hitt maffiaállapotokat, amelyek ártatlanokra is éppúgy lesújthatnak. Talán jobb lenne elkerülni ezt az újabb szégyent.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok