HIRDETÉS

Balogh Levente

2018. november 29., 20:48

Száz év Balkán

Kevés pozitívumot tudunk felsorolni, ha arra kell választ adnunk, mit nyert Erdély, illetve az itt élő nemzetiségek az elmúlt száz évben annak nyomán, hogy 1918. december elsején néhány ezer erdélyi és magyarországi román Gyulafehérváron egyoldalúan, a többi itt élő nemzetiség megkérdezése nélkül kimondta: azt szeretnék, ha az általuk is lakott területek a szomszédos Román Királysághoz csatlakoznának.

A piros-sárga-kék zászló- és kokárdaorgián, illetve néhány kétes értékű, az úgynevezett centenárium alkalmából szombaton felavatandó köztéri emlékművön túlmenően homályba vész, mit tett hozzá Románia Erdélyhez.

A gyulafehérvári nagygyűlés – amely már csak a jellege és a kizárólag román résztvevői miatt is kevesebb legitimitással és reprezentativitással bírt, mint akár a véleménynyilvánítás lehetőségét a tartomány minden polgárának megadó tavalyi katalóniai függetlenségi népszavazás – csupán ürügyként szolgált ahhoz, hogy Románia a világháborúban győztes hatalmak jóváhagyásával megtámadhassa Magyarországot, megszállhassa annak keleti területeit, majd azonnal megkezdhesse az azóta is tartó asszimilációt.

Bár a nagygyűlést azóta is sokan a Woodrow Wilson akkori amerikai elnök által propagált önrendelkezés jegyében történt legitim aktusként értelmezik, azért jegyezzük meg: a híres-hírhedt wilsoni 14 pont alapján meghirdetett önrendelkezés igencsak szelektív volt, hiszen csak a győztes hatalmak által támogatott nemzetiségeket illette meg – az Erdély Magyarországhoz való tartozására vonatkozó szándék kinyilvánítására összehívott kolozsvári magyar nagygyűlést semmibe vették. Az egykori elnök iránti tisztelet hangsúlyozása mellett maga az amerikai diplomácia egyik legkiemelkedőbb alakja, Henry Kissinger is úgy fogalmazott Világrend című, monumentális művében, hogy a távolról sem a 20. századi amerikai külpolitika geopolitikailag legtájékozottabb vagy diplomáciailag legképzettebb személyiségének számító Wilson által kidolgozott wilsonizmus olyan emelkedett külpolitikai doktrínát hagyott örökül a 20. századra, amely „elemelkedett” a történelmi vagy geopolitikai megfontolásoktól is. (Mindez persze nem csökkenti a nemzetiségek törekvései iránt teljes érzéketlenséget tanúsító akkori magyar politikai elit felelősségét, de a kép teljessége érdekében érdemes leszögezni).

Száz évvel ezelőtt annyi történt tehát, hogy a győztes hatalmak az önrendelkezés elvét paravánként használva, saját geopolitikai céljaikat szem előtt tartva átszabták Közép-Európa térképét, annak egy jelentős, történelmileg a nyugati kultúrkörhöz tartozó részét a balkáni–bizánci kultúrának engedve át.
Ez persze ma már a múlt megmásíthatatlan része. A kérdés most az, hogy jól sáfárkodott-e Románia a megszerzett területekkel. Nos ahogy Lucian Boia, a történész „fenegyerek” is írta, Románia az egyetlen sikereként azt könyvelheti el, hogy az azóta eltelt száz évben a nemzetiségek elüldözésével, kiirtásával, asszimilálásával és eladásával sikerült nagymértékben elrománosítania az amúgy etnikailag igencsak heterogén új országot. (És a folyamat ma is zajlik, gondoljunk csak a román hatóságok magyarellenes lépéseire).

Ezen túlmenően az erdélyi románok ugyanazt kapták jutalomként, amit a magyarok büntetésként. Igaz ugyan, hogy sokan közülük helyzetbe kerültek, de Nagy-Románia alapvetően kizsigerelte, majd „lelakta” az 1918 után megszerzett területeket, a rombolási folyamatot pedig a 45 évnyi, eleinte internacionalista, majd fasiszta kommunizmus, majd az abban gyökerező, harminc éve tartó kaotikus időszak szinte jóvátehetetlenül tetőzte be.

Ma pedig ott tartunk, hogy ennél konfliktusosabb, politikailag a történelmi régiók mentén megosztottabb és kilátástalanabb soha nem volt az „egységes román nemzetállam”. Úgyhogy nemcsak nekünk nincs mit ünnepelnünk, hanem igazából a románoknak sem. Hacsak nem tekintjük a siker csimborasszójának az egyre románabb, de lerobbant infrastruktúrájú, egyes elemeiben a 19. századot idéző, a munkaképes lakosságát folyamatosan veszítő ország megvalósítását.

Ön szerint ez:
Jó hír
Rossz hír
HIRDETÉS
0 HOZZÁSZÓLÁS
Pataky István 2018. november 28., szerda

Csapdahelyzetben a kárpátaljaiak

Kárpátalja, az ott élő magyar közösség egyelőre megúszta a hadiállapotot, a kijevi parlament döntése értelmében csak a déli és keleti megyékre terjed ki a készültség, amely az ukrán–orosz tengeri csetepatét követi.

Rostás Szabolcs 2018. november 27., kedd

Muszájünnep

Románia kényszeredetten készül megünnepelni századik születésnapját. Az ország úgy vág neki a december elsejéhez kapcsolódó rendezvénysorozatnak, mint egy öreg, megfáradt, saját magára és a világra egyaránt ráunt ember, aki számára a születésnap megülése sokkal inkább nyűg, mintsem ünnep.

HIRDETÉS
Bálint Eszter 2018. november 26., hétfő

A takaró és az olaj, avagy állandó kampányban

Ahogy egy takaró nem lesz hosszabb attól, hogy kivágunk egy darabot a végéből, majd azt a másik végéhez illesztjük, úgy nem lesz takarékosabb a kormány, ha úgymond egyik zsebéből a másikba teszi át a pénzeket.

Balogh Levente 2018. november 23., péntek

Ki is folytat itt hibrid háborút?

Tudta ön, kedves olvasó, hogy amennyiben szimpatizál a Sepsi OSK, illetve az FK Csíkszereda labdarúgó-csapatával, akkor a Románia ellen zajló titkos magyar hibrid háborút támogatja, amelynek a hátterében Oroszország is ott ólálkodik?

HIRDETÉS
Kiss Judit 2018. november 22., csütörtök

Metszőollók, reformkezdeményezések

Minden jel arra utal, hogy egyelőre teljesen hiába kap minduntalan kemény, jogos kritikákat a hazai oktatási rendszer, mert jottányit sem tanul belőle. Ennek ellenére időről időre mantrázni kell, hogy mi minden nem működik megfelelőképpen.

Pataky István 2018. november 21., szerda

Román csodák

Nem tudom, van-e a világ valamely egyetemének politológia szakán olyan kurzus, hogy önsorsrontó kormányzás, de ha létezik, a hallgatóit azonnal Bukarestbe kellene küldeni minimum féléves kihelyezett gyakorlatra.

HIRDETÉS
Balogh Levente 2018. november 20., kedd

Határokon átívelő uszítás

Ha rövid az eszed, toldd meg egy kis magyarellenes uszítással – ha ránk bíznák, ezt javasolnánk az ellenzéki Népi Mozgalom Párt (PMP), illetve elnöke, Eugen Tomac „ars poeticájául”.

Makkay József 2018. november 20., kedd

Jobbágyok esete a restitúcióval

Kilencvenes évekbeli történet jut eszembe a romániai restitúció magyar vonatkozású megtorpanásáról. Egy gazdakör két világháború közötti értékes ingatlanának kolozsvári visszaperelése kapcsán olyan román ügyvédet ajánlottak, aki „felsőbb körökben” is jártas.

Rostás Szabolcs 2018. november 17., szombat

Bukaresti beintés

A romániai igazságügyi „reform” atyjának is nevezett Florin Iordache parlamenti megnyilvánulása mindennél jobban illusztrálja Bukarestnek az Európai Unió különböző intézményeitől érkező figyelmeztetésekhez való viszonyulását.

Páva Adorján 2018. november 15., csütörtök

Erdélyi pápalátogatás ima és diplomácia között

II. János Pál pápa csaknem 20 évvel ezelőtti romániai látogatása alkalmával azzal vigasztalták a római katolikus hívek hoppon maradt százezreit, hogy a történelmi jelentőségű bukaresti vizit egyfajta előkészítése a szentatya erdélyi útjának. 

HIRDETÉS
Vélemény
Pataky István: Csapdahelyzetben a kárpátaljaiak

Kárpátalja, az ott élő magyar közösség egyelőre megúszta a hadiállapotot, a kijevi parlament döntése ...

Rostás Szabolcs: Muszájünnep

Románia kényszeredetten készül megünnepelni századik születésnapját. Az ország úgy ...

Bálint Eszter: A takaró és az olaj, avagy állandó kampányban

Ahogy egy takaró nem lesz hosszabb attól, hogy kivágunk egy darabot a végéből, majd azt a másik végéhez ...

HIRDETÉS
HIRDETÉS
HIRDETÉS
Hallgassa online rádióinkat
HIRDETÉS