Balogh Levente

2018. november 29., 20:48

Száz év Balkán

Kevés pozitívumot tudunk felsorolni, ha arra kell választ adnunk, mit nyert Erdély, illetve az itt élő nemzetiségek az elmúlt száz évben annak nyomán, hogy 1918. december elsején néhány ezer erdélyi és magyarországi román Gyulafehérváron egyoldalúan, a többi itt élő nemzetiség megkérdezése nélkül kimondta: azt szeretnék, ha az általuk is lakott területek a szomszédos Román Királysághoz csatlakoznának.

A piros-sárga-kék zászló- és kokárdaorgián, illetve néhány kétes értékű, az úgynevezett centenárium alkalmából szombaton felavatandó köztéri emlékművön túlmenően homályba vész, mit tett hozzá Románia Erdélyhez.

A gyulafehérvári nagygyűlés – amely már csak a jellege és a kizárólag román résztvevői miatt is kevesebb legitimitással és reprezentativitással bírt, mint akár a véleménynyilvánítás lehetőségét a tartomány minden polgárának megadó tavalyi katalóniai függetlenségi népszavazás – csupán ürügyként szolgált ahhoz, hogy Románia a világháborúban győztes hatalmak jóváhagyásával megtámadhassa Magyarországot, megszállhassa annak keleti területeit, majd azonnal megkezdhesse az azóta is tartó asszimilációt.

Bár a nagygyűlést azóta is sokan a Woodrow Wilson akkori amerikai elnök által propagált önrendelkezés jegyében történt legitim aktusként értelmezik, azért jegyezzük meg: a híres-hírhedt wilsoni 14 pont alapján meghirdetett önrendelkezés igencsak szelektív volt, hiszen csak a győztes hatalmak által támogatott nemzetiségeket illette meg – az Erdély Magyarországhoz való tartozására vonatkozó szándék kinyilvánítására összehívott kolozsvári magyar nagygyűlést semmibe vették. Az egykori elnök iránti tisztelet hangsúlyozása mellett maga az amerikai diplomácia egyik legkiemelkedőbb alakja, Henry Kissinger is úgy fogalmazott Világrend című, monumentális művében, hogy a távolról sem a 20. századi amerikai külpolitika geopolitikailag legtájékozottabb vagy diplomáciailag legképzettebb személyiségének számító Wilson által kidolgozott wilsonizmus olyan emelkedett külpolitikai doktrínát hagyott örökül a 20. századra, amely „elemelkedett” a történelmi vagy geopolitikai megfontolásoktól is. (Mindez persze nem csökkenti a nemzetiségek törekvései iránt teljes érzéketlenséget tanúsító akkori magyar politikai elit felelősségét, de a kép teljessége érdekében érdemes leszögezni).

Száz évvel ezelőtt annyi történt tehát, hogy a győztes hatalmak az önrendelkezés elvét paravánként használva, saját geopolitikai céljaikat szem előtt tartva átszabták Közép-Európa térképét, annak egy jelentős, történelmileg a nyugati kultúrkörhöz tartozó részét a balkáni–bizánci kultúrának engedve át.
Ez persze ma már a múlt megmásíthatatlan része. A kérdés most az, hogy jól sáfárkodott-e Románia a megszerzett területekkel. Nos ahogy Lucian Boia, a történész „fenegyerek” is írta, Románia az egyetlen sikereként azt könyvelheti el, hogy az azóta eltelt száz évben a nemzetiségek elüldözésével, kiirtásával, asszimilálásával és eladásával sikerült nagymértékben elrománosítania az amúgy etnikailag igencsak heterogén új országot. (És a folyamat ma is zajlik, gondoljunk csak a román hatóságok magyarellenes lépéseire).

Ezen túlmenően az erdélyi románok ugyanazt kapták jutalomként, amit a magyarok büntetésként. Igaz ugyan, hogy sokan közülük helyzetbe kerültek, de Nagy-Románia alapvetően kizsigerelte, majd „lelakta” az 1918 után megszerzett területeket, a rombolási folyamatot pedig a 45 évnyi, eleinte internacionalista, majd fasiszta kommunizmus, majd az abban gyökerező, harminc éve tartó kaotikus időszak szinte jóvátehetetlenül tetőzte be.

Ma pedig ott tartunk, hogy ennél konfliktusosabb, politikailag a történelmi régiók mentén megosztottabb és kilátástalanabb soha nem volt az „egységes román nemzetállam”. Úgyhogy nemcsak nekünk nincs mit ünnepelnünk, hanem igazából a románoknak sem. Hacsak nem tekintjük a siker csimborasszójának az egyre románabb, de lerobbant infrastruktúrájú, egyes elemeiben a 19. századot idéző, a munkaképes lakosságát folyamatosan veszítő ország megvalósítását.

Ön szerint ez:
Jó hír
Rossz hír
0 HOZZÁSZÓLÁS
Balogh Levente 2019. február 22., péntek

Jelképérték

„Ha történetesen akkorra jelentenék be az elkövető kézre kerítését, amikor ez az írás megjelenik, már akkor is késő lenne” – írtuk pontosan három héttel ezelőtt ugyanezeken a hasábokon.

Pataky István 2019. február 21., csütörtök

Eurovíziós botrányverseny

Giccses politikai bulvár – talán így lehet a legtalálóbban jellemezni az elegáns nevű, de mára már csak a botrányai miatt híres rendezvényt, az eurovíziós dalversenyt.

Kiss Judit 2019. február 20., szerda

A kutya vacsorája

Semmi új vagy meglepő nincsen abban, hogy a tanügyminiszteri ötlettár újabb és újabb gyöngyszemeivel gazdagodik a hírfogyasztó, ugyanis nem múlik el nap anélkül, hogy ne rukkolna elő vadonatúj reformelképzeléssel Ecaterina Andronescu régi-új tárcavezető.

Rostás Szabolcs 2019. február 19., kedd

A kiszámíthatatlanság bizonyossága

A romániai gazdaság jelenlegi állapota, de ami ennél is lényegesebb: a kilátásai szempontjából igen aggasztó hírek láttak napvilágot a közelmúltban, ráadásul az ország fejlettebb, nyugati régiójában.

Makkay József 2019. február 18., hétfő

Megkurtították a világ legdrágább titkosszolgálatát

Aki az ellenzéki pártok képviselőinek a véleményét olvassa a román titkosszolgálatok büdzséjének megnyirbálásáról, megeshet, hogy valamiféle együttérzést érez a Román Hírszerző Szolgálat (SRI) és a többi titkosszolgálat költségvetésének megkurtítása miatt.

Balogh Levente 2019. február 15., péntek

Bozgorok a cigányok ellen

Minden héten háború – kis túlzással lassan az amerikai futball világát bemutató hollywoodi film magyar címe alkalmazható a román élvonalbeli labdarúgó-bajnokságra is, mióta a magyar tulajdonosú, magyar többségű városban működő Sepsi OSK is az első osztályban játszik.

Pataky István 2019. február 14., csütörtök

Műemlékek gyilkosai

Beomlott Herkulesfürdő legszebb épületének, a Sza­páry-fürdőnek a tetőzete. Az A kategóriás műemlék állapota az utóbbi tíz évben folyamatosan romlott és alighanem végnapjait éli Erzsébet császárné egykori kedvelt fürdőhelye.

Kiss Judit 2019. február 13., szerda

Ködbe vesző kérdések

Enyhén szólva is beszédes, hogy jelen állás szerint egyre nagyobb homály veszi körül az egyszeri ember igazságérzetét mélyen fölkorbácsoló hétvégi incidenst, miszerint a Maros megyei Magyarón rendőr kezében elsült lőfegyver sebesített meg súlyosan egy járdán gyalogló járókelőt.

Balogh Levente 2019. február 12., kedd

Románia világpolitikai „jelentősége”

Amikor a román illetékesek arról álmodoztak, hogy Románia a világpolitika homlokterébe kerüljön, nem feltétlenül azt szerették volna, hogy ez az Egyesült Államok és Oroszország közötti stratégiai és geopolitikai vetélkedésben való érintettsége miatt történjen meg.

Rostás Szabolcs 2019. február 11., hétfő

A mi szélhámosaink

Bár a kritikusok nem sorolják Steven Spielberg legütősebb alkotásai közé, a háromszoros Oscar-díjas amerikai filmrendező Kapj el, ha tudsz című életrajzi filmje ettől függetlenül roppant élvezetes és tanulságos. Szakzsargonnal élve: odaragasztja a nézőt a fotelhez.

Vélemény
Balogh Levente: Jelképérték

„Ha történetesen akkorra jelentenék be az elkövető kézre kerítését, amikor ez az írás ...

Pataky István: Eurovíziós botrányverseny

Giccses politikai bulvár – talán így lehet a legtalálóbban jellemezni az elegáns nevű, de mára ...

Kiss Judit: A kutya vacsorája

Semmi új vagy meglepő nincsen abban, hogy a tanügyminiszteri ötlettár újabb és újabb gyöngyszemeivel ...

Hallgassa online rádióinkat