JEGYZET – A szarka egyik legnagyobb gyengéje a csillogó, villogó vagy fénylő tárgyak szeretete, és bármennyire is törekednék leküzdeni elhíresült szokását, nagy kínlódások után megadja magát: lecsap, szárnya alá vágja, vagy csőrébe kapja, s már viszi is a megkívánt tárgyat.
2014. július 20., 20:132014. július 20., 20:13
Aztán díszítgeti vele a fészkét mindaddig, amíg egy nagyobb vagy enyvesebb tollú madár el nem kívánja tőle, netán a jogos tulajdonos nem akad nyomára. Az emberek közt is épp elegen vannak, akik hódolnak ennek a szarkaszokásnak, s ha a másokét megáhító személynek társadalmi pozíciója is van a vágyak mögött, akkor a megszerzés annál könnyebb, minél súlyosabb az illető rangja.
Ezek után már mondanom sem kell, hogy ha valaki miniszterelnök, akkor gyakorlatilag bármennyire fénylő konkrét vagy elvont babért megkívánhat. Meg is kívánt, épp csak nem hamarkodta el: jó ragadozóhoz méltón előbb csak bemérte a terepet, körözött – ez volt az a „véletlen”, amikor a győztes tornászlányok fogadásán megjelent ő is a reptéren.
Puszilások, műmosolyos fotók, de ezt már sokan el is felejtettük – volna, ha nem történik meg az igazi szarkaaktus. Ugyanabban az időben, csak más-más játéktérben a világ élvonalába küzdötte fel magát Alexandru Tomescu hegedűművész és Simona Halep teniszező, mindketten született tehetségüket egészítve ki megfeszített, folyamatos, kitartó munkával. Nem üres ígérgetésekkel, sok-sok mellébeszéléssel, viccelődéssel, könyökléssel, hamis barátsággal, megjátszott ellenségeskedéssel. És különösen nem mások agyában való turkálással, az onnan kiemelt gondolatoknak pedig sajátjukként való hirdetésével.
Mert úgy legfeljebb csak a hazai vizeken szereztek volna nevet, a világban hírnevet semmiképp. A szarka ezt is tudja, kitalálta hát, hogy tiszteletbeli nagykövetekké üti a tehetséges ifjakat: saját munkájuk mellett ápolgassák, sminkelgessék az ország ráncosodó-fonnyadozó képes felét. Természetesen ingyen! Hisz elég nekik az a sok babér, amit a hangversenypódiumon vagy a teniszpályán learatnak.
Örüljenek, ha nem rónak ki rájuk ki tudja milyen külön jövedelmi sarcot, mert végeredményben nem illő, hogy csak ők részesüljenek a munkájuk gyümölcséből. Egyszóval szépítgetésre fel, de szaporán ám, mielőtt „véletlenül” kiderülne, hogy tehetségük és szorgalmuk tetemes hányadát kötelesek beszolgáltatni a kapást éhesen leső nagy, közös alapba!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
szóljon hozzá!