Számháború

Ahogy immár több mint tíz éve a budapesti sajtó egyik legfontosabb témája a különböző jobb- és baloldali tömegmegmozdulások követően elsősorban nem az, hogy miért is szervezték őket és mi hangzott el rajtuk, hanem az, hogy lehetséges-e egy négyzetméterre harminc szimpatizánst szorosan egymás mellé zsúfolva beállítani, vagy nem, most Romániában zajlik hasonló sport. A változatosság kedvéért azonban itt a hatóságok is beszálltak a tömegbecslési adok-kapokba.

A vasárnapi nagy székely menetelést követően ugyanis a Kovászna megyei csendőrség közölte, hogy a megmozduláson mintegy 15 ezren vettek részt, a szervezők szerint viszont a százezret is jóval meghaladta azon magyarok száma, akik Berecktől Kökösig élőláncot formálva autonómiát követeltek.

Mármost jelen soros szerzője a helyszíntől több száz kilométerre munkahelyi ügyeletet látott el a menet idején, tehát csak a televízió képernyőjén keresztül tudta követni az eseményeket, ezért elképzelhetőnek tartja, hogy a szervezők által mondottnál valamennyivel kevesebben voltak. Ettől függetlenül a képek alapján az a kínzó érzés uralkodott el rajta, hogy ha az illetékes szervek egyéb feladataikat is olyan szakszerűséggel és pontossággal látják el, mint amilyen hatékonysággal a tömegbecslési képességük működik, akkor mindannyian joggal aggódhatunk a háromszékiek közbiztonsága miatt. Vagy ha mégis igazuk van, annál rosszabb az autonómiát ellenző bukaresti hatalomnak, a magyarok ugyanis természetfeletti képességekkel rendelkező mutánsok, akik úgy is gond nélkül képesek egybefüggő élőláncot alkotni egy 54 kilométeres távon, hogy a létszámuk elvileg még ennek a harmadára sem elég.

Amúgy az esemény közben a román hírcsatornák is hasonló módon jártak el. Volt, aki legalább a hatósági adatokat elfogadta, de akadtak olyan riporterek is, akik már csak néhány ezer résztvevőről beszéltek, és nagy igyekezetükben még arról is megfeledkeztek, hogy legalább levegyék a képernyőről az élőképet, amelyen jól láthatóan tekintélyes létszámú tömeg hömpölygött.

Pedig a tömeg jelentős alábecslésével a román hatóságok csak a saját érdekeiknek és presztízsüknek ártanak, főleg, ha önrendelkezés előbb-utóbb megvalósul. Hogy néz majd ki a történelemkönyvekben, hogy csupán pár ezer magyar kellett ahhoz, hogy kivívja az autonómiát a hatalmas román állammal szemben?