2010. augusztus 24., 10:462010. augusztus 24., 10:46
Igen, visszaköszön, megbosszulja, amiért víz helyett paradicsomos szószban kell úszkálnia. Leülök az asztalhoz, kicsit zsibbadtan az egész napos céltalan kóborlástól, nem érzem pontosan, mi, merre, mennyi. Kitöltöm a tokajit, elkezdem a halat. Nem rossz, ahhoz képest, hogy nem is akkora, mint amekkorát a horgász barátaimnak szerettem volna mesélni.
Pár korty bor után valami szúrja a torkom, kínozom, de se le, se fel nem akar mozdulni. Ebből baj lesz, mondom magamban, de mire észbe kaptam, már köhögök is, mint egy kehes, vén szamár. Ám ez sem segít a bajomon, a szálkanyelő felsült a mutatvánnyal. A helyzet fokozódik, hiszen borozás után nem nagyon illik volán mögé ülni, de egy nyamvadt szálka nem éri meg, hogy taxival fuvaroztassam. Egy óra kitartó krákogás és egyre intenzívebb légúti fájdalom után bevállaltam, begyújtottam a vasparipát, és meglátogattam a közeli város kórházának esti ügyeletesét.
Nagyon kedvesen fogadott, a cipőkanalat lenyomta a vesémig, de nem látott semmit. Pedig ott van, mert olyan, mintha sündisznók stoppolnának a torkomban, hátha elviszi őket valami a májamig. Maradok egy beutalóval, menjek a megyeközpontba, ott vannak szuper műszerek, azokkal még a tetűhajszálat is megtalálják.
Elfogadom, mit is tehetnék, kifele menet látom, a pecséten nőgyógyász szakorvost ír, még jó, hogy ő volt ügyeleten, legalább be tudott nézni. Másnap, mert éjjel nem éri meg utaztatni a halat, maradjon csak szépen otthon, elmegyek a kórházba.
Ott azonban járó beteget nem látnak el, vagy gyorsan rosszul leszek, vagy olvassam el szépen a falon, hol találom az orvosok délutáni magánpraxisát. Ez a hal kezd egyre idegesítőbb lenni, ezután mindegyiket visszadobom majd a vízbe, nem fognak az én torkomban sziesztázni. Olyan, mint a paraziták, pedig én meg voltam győződve róla, hogy növényevő. Hallatlan, még a tokaji minőségi félszáraz sem hat rá meggyőzően! Elmegyek a magánrendelőbe, pedig van beutalóm, és fizetem a biztosítást. Sebaj, csak szedné már ki valaki azt a fránya pontyot, adnék neki 10 pontot.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok