2012. március 27., 09:292012. március 27., 09:29
Éspedig azért, mert a parlament késedelemmel vonta meg a mentelmi jogát, amelynek védőernyője alatt Boldea minden akadályoztatás nélkül megszökhetett – egyenesen a mesebeli Afrikába. Hogy a képviselő – tegnapi, hivatalosan meg nem erősített információk szerint – valóban megadta-e, és a román hatóságok rendelkezésére bocsátotta-e magát, persze kérdéses. Az viszont tény, hogy a hazai politikai osztály már régóta adós azzal, hogy egyértelműen szabályozza a parlamenti képviselők, közméltóságok felelősségre vonhatóságának keretét.
Akár egy olyan alkotmánymódosítás formájában, amelynek kapcsán éppen a Boldea-affér miatt újult ki a vita a koalíció és az ellenzék között. Hiszen miközben a demokrata-liberálisok egyenesen a honatyák mentelmi jogának eltörlését szorgalmazzák, a balliberális ellenzék vonakodik ettől, de éppen a nyomozó hatóság látószögébe került politikus példájából okulva kezdeményezi ő is a választási törvény módosítását, hogy lehessen elejét venni a törvényhozás személyi állománya „felhígulásának”.
Persze nem tudni, meddig lesz minderre politikai akarat. Mint ahogy az sem kizárt: a Kenyából hazaüzengető és ártatlanságát bizonygató Mihail Boldea végül gond nélkül fog pályázni az őszi választásokon újabb mandátumra, amelyhez éppen az esetét övező hírverés segíti majd hozzá.
A jelenség nem lenne egyedülálló, hiszen a futballklub-tulajdonos vállalkozó politikus, Gigi Becali éppen letartóztatásának köszönhette EP-képviselői mandátumát 2009-ben, most pedig ugyancsak annak vagyunk tanúi, hogy egy korábban bilincsre vert bulvártelevízió-tulajdonos időközben alapított pártja a második legnagyobb parlamenti alakulat lehet a közelgő választáson. És akkor bizony hozzá kell szoknunk a Boldea-féle „szafarihonatyákhoz.”
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.