Az abban megfogalmazott, a legfőbb, illetve a korrupcióellenes és a szervezett bűnözés elleni ügyészségen való alkalmazás feltételeit módosító kitételek egyértelműen azt a célt szolgálják, hogy megrostálják az ügyészi állományt, amely az utóbbi években egyrészt az eddigi, az ország külföldi partnerei által sikeresnek tartott és támogatott ügyészségi vezetőkhöz, másrészt az általuk meghonosított szemléletmódhoz vált lojálissá.

A megkövetelt szolgálati idő növelése, illetve a különböző fokozatokra vonatkozó követelmények módosítása elsősorban a fiatalabb ügyészeket célozza, akik már jóformán teljes egészében az új rendszerben szocializálódtak – bár persze a másik oldalról elvileg az az érv is megáll, hogy az olyan, felelősségteljes posztokra, ahol a legmagasabb szintű politikai vezetők ügyeit vizsgálják, kellő tapasztalattal rendelkező szakemberek szükségesek.

A kormánykoalíció fő célja azonban az, hogy a főügyészek menesztése és lojális személyekre való lecserélése mellett az ügyészségek személyi állománya is „barátibb” magatartást tanúsítson velük szemben. A DNA esetében ez már részben megtörtént – Kövesi főügyész jelentős politikai huzavonát kiváltó menesztését követően Toader igazságügy-miniszter egyértelműen olyan személyt jelölt az ügyészség élére, aki várhatóan kevésbé lenne önjáró, mint elődje – legalábbis nehéz másra következtetni abból, hogy pályázatában szinte szóról szóra megismételte a miniszter által a DNA-val, illetve annak korábbi vezetőjével szemben megfogalmazott bírálatokat. Persze az államfő nem hajlik Toader jelöltje, Adina Florea kinevezésére, de ha a miniszter ragaszkodik a jelöltjéhez – márpedig ragaszkodik – akkor nem lesz sok választása.

Talán nem túl merész jóslat kijelenteni, hogy hasonló eljárás készül az igazságügy-miniszterrel, illetve a kormánnyal szembeni igazságügyi ellenállás egyik főalakjává avanzsált legfőbb ügyésszel, Augustin Lazărral szemben is. A miniszter már ellene is ugyanúgy elrendelte a fegyelmi vizsgálatot, mint a DNA volt főügyésze ellen, és nagyon meglepődnénk, ha nem ugyanarra a következtetésre jutna, mint Kövesi esetében. Ha pedig a főügyészek mellett a beosztott ügyészek jó része is engedékenyebb lesz a kormánnyal szemben, akkor várhatóan a politikusok is nyugodtabban alhatnak. Ezt szolgálják a mostani módosítások, amelyek egyértelműen a versenyszabályok menet közbeni átírásának minősülnek.

Márpedig ez még akkor sem jogállami gyakorlat, ha elfogadjuk, hogy főleg a DNA esetében számos, gyanúsnak tűnő, nem feltétlenül csak a jogi elvekre támaszkodó eljárás és vádemelés történt. Azzal, hogy a kormány ismét előzetes bejelentés nélkül, minden érintettet kész helyzet elé állítva módosított törvényeket, és azokat visszamenőleges hatállyal akarja alkalmazni, sem az igazságszolgáltatás működését nem teszi jobbá, sem annak a gyanúnak az eloszlatására nem alkalmas, miszerint a kormánykoalíció elsődleges célja az, hogy a korrupciós ügyekbe keveredett kormánypárti politikusok megússzák a felelősségre vonást.