VEZÉRCIKK – „Szabadság, egyenlőség, rajzoljatok, írjatok!” „Charlie vagyok” – többek között ezek a feliratok voltak olvashatók a terrorizmus elleni nemzetközi tiltakozásképp rendezett párizsi menet résztvevőinek kezében tartott táblákon.
2015. január 11., 19:462015. január 11., 19:46
A mintegy félszáz ország állam- és kormányfője részvételével lezajlott vasárnapi felvonulásra sokan máris egyfajta jelzésként tekintenek, mint amely nemcsak sürgeti, de meg is hozhatja a váltást és változást a globális terrorizmus elleni küzdelem terén.
A franciaországi véres merényletek által a világ minden táján kiváltott döbbenet, felháborodás és szolidaritás valóban arra enged következtetni, hogy az emberek jelentős része megálljt kíván parancsolni az erőszaknak. Hasonló érzelmeket és eltökéltséget váltottak ki a 2001. szeptember 11-én az Egyesült Államok ellen elkövetett terrortámadások is, a New York-i ikertornyok egyszer s mindenkorra a vallási gyűlölet, a terror elleni küzdelem szimbólumai váltak, akárcsak most a francia szatirikus magazin karikaturistáinak ceruzái.
Azóta az amerikaiaknak sikerült likvidálniuk az Al-Kaida által kitervelt gyalázatos merényletek értelmi szerzőit is, csakhogy ettől még egyáltalán nem sikerült diadalra vinniük a globális terrorizmus elleni harcot, sőt éveken keresztül ennek rendeltek alá mindent, beleértve az alapvető emberi szabadságjogok szavatolását is.
A Charlie Hebdo szerkesztősége elleni támadás nyomán világszerte arról (is) dúl a vita, hogy a civilizációk összecsapása közepette indokolt-e, megengedett-e korlátozni például a véleménynyilvánítás szabadságát. Az egyik tábor szerint a szólásszabadság csorbulása a terroristák győzelmével érne fel, mások viszont úgy vélik, hogy a szabad véleménynyilvánítás puszta lózung csupán, ha mások tökélyre vitt kigúnyolásában merül ki.
De miközben erre a dilemmára nem mostanában kapunk választ, azt látni, hogy Európa vezetői közül egyesek máris a schengeni térségen belüli határellenőrzések visszaállításán, a mozgásszabadság korlátozásán gondolkodnak. Hazai vizekre evezve pedig borítékolható, hogy a román hatóságok hamarosan jelentősen megkönnyítik a titkosszolgálatok és az ügyészség számára a polgárok megfigyelését. Immár csak az a kérdés, hogy valóban szabadabbnak érezzük-e magunkat ezek után.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!