2013. február 15., 08:582013. február 15., 08:58
A külföldön dolgozó, román vendégmunkások által hazaküldött pénzek meghaladják a nettó külföldi beruházások összegét, néhány kormánypárti honatya mégis azzal szórakozik, hogy törvényt kezdeményez a magyar nyelv közintézményekben történő használatának büntetésére.
Persze a kormánypártok hatalmi szempontjaiból érthető, hogy a könnyebb ellenállás irányába mozdtultak el, hiszen a magyarellenes uszítás lényegesen egyszerűbb és olcsóbb, mint megkísérelni kidolgozni egy legalább minimális mértékben működőképes stratégiát a gazdaság beindítására. Az más kérdés, hogy a harmadik világ gyakorlatát idézi, ha egy ország vezetői úgy kívánják elterelni a figyelmet a gazdasági problémákról, hogy valamelyik, az országban élő kisebbség, valamint az illető kisebbség anyaországa ellen uszítják a közvéleményt.
Ha már szóba került az anyaország: Magyarországon sem bizonyult jobbnak a gazdasági helyzet az elmúlt év utolsó negyedében, sőt. Persze rá lehet fogni a magyar kormányra, hogy emiatt szállt be a zászlópolémiába, és előfordulhat, hogy ez a tényező is szerepet játszott. De azért ne felejtsük el, hogy Budapest mégiscsak az erdélyi magyar közösséget ért jogsértés ellen emelte fel a szavát, ami gazdasági helyzettől függetlenül elvárható az anyaország mindenkori kormányától.
Mindemellett – bár a szolidaritás jóleső, és köszönetet érdemel – a helyzetet nem az fogja megoldani, ha valamennyi magyarországi önkormányzat kifüggeszti a székely zászlót. A legfelsőbb szintű, folyamatos párbeszédet nem lehet megspórolni, és a nyugati kancelláriák tájékoztatását sem a magyar fellépés indokairól. A konfliktust mihamarabb rendezni kell – természetesen a magyar közösség érdeksérelme nélkül –, ha ugyanis elhúzódik, a feszültség miatt a gazdasági helyzet javulására sem lehet számítani. Márpedig az egyik ország számára sem lehet kívánatos állapot, hogy egyik oldalon a zászlókészítők, a másikon meg továbbra is az eperszedők jelentsék a gazdaság húzóágazatát.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok