JEGYZET – Miközben a világ feszülten figyeli a kelet-ukrajnai harcokat, elsikkadni látszik egy másik, közép-európai válsággóc, ahol nem kisebb intenzitással feszülnek egymásnak a felek.
2015. január 31., 11:042015. január 31., 11:04
Erdélyről van szó, annak is a keleti feléről, a Csíki-medencéről, ahol hónapok óta hidegháborús hangulat uralkodik, és nem csupán azért, mert a hőmérséklet néha mínusz harminc fok felé közelít.
Hanem azért, mert olyan konfliktusgóc alakult ki, amely lassan fontosabbá válik minden más problémánál, elhomályosítja a románokkal való igazi jogegyenlőség megvalósítását célzó magyar követeléseket, az autonómiatörekvéseket. És jó úton van afelé, hogy hidegháborúból forró konfliktussá váljon.
A Nagy Csíki Sörháborúról van szó, amely azért tört ki, mert egy helyi vállalkozó úgy döntött: kihasználva, hogy a holland multi által a Csíkszeredában román nyelvű címkével gyártott sört mindenki csak magyarul emlegeti, magyar címkével, a köztudatban forgó magyar néven hozta forgalomba saját csíki sörét, a név elé biggyesztve az „Igazi” jelzőt.
A multi nem teketóriázott, beperelte a vállalkozót, mondván, az lenyúlta a márkáját, ami enyhén szólva is vitatható, hiszen eleddig egyetlen, helyben terjesztett márkán kívül eszébe sem jutott, hogy magyar feliratú címkével, magyar néven forgalmazza sörét országosan.
Alapfokon veszített is, a fellebbezés kapcsán viszont kérte a per nem magyarlakta vidékre való áthelyezését, mivel szerinte a magyar közeg befolyásolhatja a bírákat. Ráadásul a kérésben meglehetősen bunkó módon – átvéve a soviniszta román politikusok és sajtó szóhasználatát – „úgynevezett” Székelyföldnek nevezi a Székelyföldet.
Nos ennek nyomán máris mozgalom indult a multi termékeinek bojkottálására. Ennek nyomán a helyzet a végletekig fokozódhat. Ismerve nemzetünk vérmérsékletét, családok, barátságok mehetnek tönkre amiatt, hogy egyik fél a multi, a másik pedig a helyi cég márkáját kedveli jobban.
A végén elérkezhet az az idő, amikor nyílt állásfoglalásra szólítanak mindenkit, mert ennek alapján döntik majd el, hogy ki az igaz hazafi, és ki a komprádor áruló, a külföldi rablókapitalista multik bérence, a nemzet ellensége.
Félve kérdezem: az egyre élesedő szembenállás fényében vajon még jó magyar-e az, aki e sorok szerzőjéhez hasonlóan egyik fél mellett sem áll ki például azért, mert inkább a bort kedveli?
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!