2012. március 02., 10:052012. március 02., 10:05
Amellett, hogy felhívta az uniós partnerek figyelmét a schengeni huzavona miatti elégedetlenségére, konkrét eredményt is felmutathat: sikerült kizsarolnia Szerbiából egy kisebbségvédelmi egyezményt. Ezzel – mintegy „példát mutatva” a román és a bolgár schengeni csatlakozást ellenző Hollandiának – kompromisszumkészségét is fitogtathatja, hiszen lám: Románia nem hímezett-hámozott, és nem próbált meg újabb kifogásokat találni, amikor Belgrád jelezte, hogy hajlandó garanciákat vállalni a Szerbiában élő román kisebbség jogainak biztosítására. Az egyezményt a kormány a román választópolgárok felé lobogtathatja, mint annak a bizonyítékát, hogy a határokon kívül élő románokért is hajlandó mindent megtenni – még konfliktusokat is felvállal, mind a szomszédokkal, mind az uniós partnerekkel. Ez azonban kétélű fegyver lehet. Az eddigi kormányok hanyagolták a témát, hiszen ha ilyen vehemenciával álltak volna ki a határon túli románokért, azzal elismerték volna, hogy ugyanilyen legitim lehet a magyar állam fellépése a romániai magyarok ügyeiben. Persze erre is megvan a retorika: a romániai kisebbségek ügyében nem indokolt az aggodalom, mivel itt példaértékű a nemzetiségekkel szembeni bánásmód – ezzel szemben azonban nem kevés ellenérv hozható föl. A kérdés az, mennyire gondolja komolyan Bukarest a kisebbségvédői szerepkörben való tetszelgést: hosszú távon is amolyan védhatalomként kíván majd viselkedni, vagy csupán arra használta a kormány a szerbiai románokat, hogy beintsen Brüsszelnek, itthon pedig sikerpropagandát folytathasson. Az eddigi tapasztalatok alapján nehéz elhinni, hogy nyolcvan- (esetleg kétszáz) ezer szerbiai román miatt megreszkírozza, hogy a jövőben Budapest épp a román példára hivatkozva kérje számon rajta a jóval több, mint egymilliós romániai magyarság helyzetét. Ám mostani lépésével a bukaresti kormány kiengedte a kisebbségvédelem szellemét a palackból, visszagyömöszölni pedig nem biztos, hogy sikerül majd, bármennyire is szeretné azt a román – és a kisebbségi ügyektől mindig ódzkodó uniós – politikum.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok