JEGYZET – A mikor jó pár évvel ezelőtt az akkori városvezetés sétálóutcának képzelte el a nagyváradi Főutcát, tette ezt azért, hogy a hirtelen megnövekedett számú lakosság továbbra is jól érezze magát a városban, szabadidejében nyugodtan sétálgathasson, ne kelljen kirakatnézés vagy baráti beszélgetés közben folyton ide-oda ugrálnia a járművek miatt.
2014. november 04., 20:012014. november 04., 20:01
Nem akarok nosztalgiázni, épp csak megemlítem, hogy diákkoromban nemcsak gépkocsi-, de kétirányú villamosközlekedés is zajlott a fákkal díszített Főutcán – és elfértünk. Nincs értelme az ilyen emlékidézgetésnek, hisz azóta több mint kétszeresére duzzadt a lakosok száma, a gépkocsipark pedig jó esetben a százszorosa az akkorinak.
Nemcsak villamossínekről, de fasorról sincs már szó a sétálóutcán, mégis eléggé nehéz vállalkozás egy-egy gondtalan, nem folyton erre-arra kitérni kényszerülő séta. És elsősorban nem a már annyiszor szóvá tett felületesen elvégzett utcakőlerakás miatt, hanem mert egyre gyakrabban –, s ezáltal egyre bosszantóbban – zavarja a Főutca polgári életvitelét a sok „sétálgató” munkagép jelenléte.
A legbosszantóbbak a böhöm nagy szemeteskocsik, amelyek a délelőtti órákban araszolnak végig a sétálók között. A felújítás után lett nálunk is divatos az európai nagyvárosok sétálóutcáihoz hasonló megoldás, hogy a kávéházak és cukrászdák az út közepére teszik ki kora tavasztól késő őszig az asztalaikat, ezzel is kellemesebbé téve a kávézás-fagylaltozás amúgy is kellemes időtöltését.
Igen ám, de a szemeteskocsik miatt a kellemesből egyre kellemetlenebb időtöltés lesz a hulladékrakodás különböző zajai és nem utolsósorban a kísérő „illatai” miatt. És mintha csak a vezérürü kolompját követnék, alig vonulnak el a szemetesek, megjelennek egyéb munkagépek, ha pedig a zajos vagy csak némán helyet elfoglaló gépek ott vannak, akkor miért tennének időigényes kitérőket a siető ifjoncok autói, akik jól tudják, hogy úgysem állítja meg őket senki, mert a rendszám betűkódja elárulja, hogy ők „valakiknek” a hasonlóan fontos leszármazottjai.
A száguldozó biciklistákra már szót sem érdemes vesztegetni, sokszor örül egy-egy méla sétáló, ha megússza élve a mellette elrepülő kétkerekűt. Ezek után nem csoda, hogy a lakosságbarátra tervezett sétálóutca egyre barátságtalanabb lesz, a sétálni vágyók másfelé veszik útjukat, és legfeljebb a turisták csodálják majd meg a napközben sétálgató zajos-büdös szemeteskocsikat.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!