JEGYZET – Érthetetlen számomra, hogy a huszonegyedik század második évtizedének derekán még közbeszéd tárgya lehessen, kit szabad sértegetni, milyen jelzőkig elmenően, már nem is szólva a mindezen morfondírozások közepébe helyezett szólás- és sajtószabadságról.
2014. október 14., 19:402014. október 14., 19:40
\'90 után ugyan jó sokáig tartotta magát az a téveszme, hogy a szabadság szabadosságot jelent, s ezt gyorsan ki is sajátították maguknak azok az egyébként árnyaltan fogalmazni alig-alig tudó szájtépők, akik az előző években még – állítólag kényszerből – ódákat zengtek a később agyonlőtt elnöki párosról.
Zöngeményeikben a férfiú bátorságát, gerincességét, elkötelezett lánglelkét hangsúlyozták – az egyik udvari bárd egyenesen őszülő fáklyának mondta –, a hölgyeménynek viszont tudósi lángeszét, szépségét és az egész országra terjedő anyai gyöngédségét emlegették gyakran. Amikor dicséretük tárgya elfogyott, átcsaptak gyalázkodásba, elsősorban a nemzeti többség-kisebbség küzdőterébe rúgva folyton a közbeszéd labdáját.
Az elmúlt tíz esztendőben aztán némileg változott az ordítozó fröcsögés: a vidáman kacarászó játékos elnök regnálása meghozta a nemzetiségtől független sértegetés divatját, annyira, hogy a hazug jelző ma már mondhatni dédelgetésnek számít. A legkevesebb következetességet sem mutatva hol az egyiket gyalázta, hol a másikat, az agyonsértegetettekből váratlanul kedvencek lettek, majd újra leszidottak, és ezt a kikötői kocsmákban virágzó szókészletet gyorsan átvették mások is, nehogy kimaradjanak az össznépi gyalázkodásból.
Az egyedüli sérthetetlen maga az elnök, ha ugyanis valaki valami neki nem tetszőt mondott, az nagyon csúnyán meglakolt érte. Az alpári beszédmód mindenki mást illetően viszont egyre csak virágzik: a politikusok és más közszereplők, elsősorban az írott, de különösen a sugárzott sajtó robotosai ország-világ előtt harsányan szidják egymást. Nem kímélve sem saját, sem ellenlábasaik nevét és arcát. Ahogy az el is várható a gerinces gyalázkodóktól.
Nem úgy az internetes kommentálók, akik név és arc nélkül fröcskölődnek, osztják az észt és a jobbnál jobb tanácsokat, különösen arra nézve, hogy a célszemély(ek) hová, merre, milyen gyorsan menjen(ek), közben ugyanolyan gerincesnek vélve magukat, mint az említett közszereplők, holott a lovagi illemszabályok is a nyílt sisakkal harcolókat díjazták. Bár nem mindenki akar lovag lenni, elég a hőscincér szerepe is!
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!