Romló statisztikák, romló kilátások

Romániában a friss adatok szerint az elmúlt száz év leforgása alatt nem született még olyan kevés gyerek, mint a tavaly. Rezignáltan vesszük tudomásul, ugyanis nem is annyira meglepő, mint inkább elszomorító, az okok pedig amennyire nyilvánvalóak, annyira összetettek.

Az egy éve tartó pandémia értelemszerűen negatívan befolyásolhatja a demográfiai adatokat: a súlyos gazdasági és egészségügyi válság közepette persze hogy csökken a gyermekvállalási kedv. De azon sem lehet csodálkozni – már a járvány előtt is egyre nyilvánvalóbbá vált –, hogy a külföldi munkavállalás léptékének növekedése sem kedvez a születések számának. Az a hazai fiatal, aki a jobb anyagiak és életszínvonal reményében Nyugat-Európában próbál szerencsét, természetesen nem gyereket nevelni megy oda, hanem dolgozni. És nem biztos, hogy okolható, amiért a járványhelyzet idején is külföldön szeretne pénzt szerezni, boldogulni.

De vajon tett-e és tesz-e Románia érdemben azért, hogy a családalapítás előtt álló nemzedékek számára bár valamelyest vonzóbbá tegye az itthoni létet? Nehezen lehet ez az ország kecsegtető a fiatalok számára, akik azt tapasztalják: a közállapotok siralmasak. Az egészségügyi rendszer kiszámíthatatlan, mostoha, ezer sebből vérzik, a Teremtő mentsen meg mindenkit, hogy rászoruljon. Lépten-nyomon tapasztalható, hogy a korrupció milliónyi polipkarja át- meg átszövi a társadalmat, becsületes munkából alig lehet megélni. Az oktatási rendszer harminc éve nem változott érdemben, továbbra is egy helyben toporog, miközben botcsinálta szakértők követik egymást a szaktárcák élén, halmozzák egyre-másra az észszerűtlen és életszerűtlen intézkedéseket.

Nem csoda, ha elmenekül az épeszű fiatal ebből az országból, ahol gödrösek az utak, ahol az ígéretek ellenére elenyészően kevés autópálya készült el, ahol szétlopják az erdőket, szeméthegyek tornyosulnak úton-útfélen. Persze, hogy el akarnak menni sokan innen, ahol a súlyos kihágásokat elkövetők sok esetben szépen megússzák, ahol a rendszer romlott, korrupt és kapzsi, ahol alig akad élhető település.

Hosszasan lehetne sorolni, mi minden miatt logikus, hogy nem itthon tervezik a közeli vagy távolabbi jövőjüket az ifjú nemzedékek. Ilyen körülmények között az lenne a csoda, ha legalább feleennyi, nem a hajánál fogva előrángatott okot lehetne felsorolni, amiért valóban érdemes itthon maradni és javítani az egyre romló statisztikákon.