Románia világpolitikai „jelentősége”

Azt már megszokhattuk, hogy Bukarestben mindig nagy riadalom támad, amikor Moszkvában a közép- és kelet-európai térség kerül szóba. Ezért is ragaszkodnak a mindenkori román kormányok és államfők körömszakadtáig az Egyesült Államokkal fennálló stratégiai katonai együttműködéshez, amelyet hangsúlyosan az Európai Unión belüli együttműködés elé sorolnak az ország külpolitikai prioritásainak felvázolásakor. És ennek köszönhetően bólintottak rá azonnal, hogy az Egyesült Államok – hivatalosan a NATO égisze alatt – Európában kiépített rakétavédelmi rendszerének elemeként elfogórakétákat telepítsen a dél-romániai Deveselu katonai támaszpontjára.

Miközben a román politikusok nem győzték a mellüket döngetni, milyen jelentős tény ez, ami fölhelyezi az országot a világtérképre, most megtapasztalhatják a hátulütőket is, amikor Moszkva immár hivatalosan is felkérte Washingtont, számolja fel a Romániába telepített kilövőállásait. Azok ugyanis az orosz álláspont szerint sértik a közepes hatótávolságú ballisztikus rakéták és manőverező robotrepülőgépek megsemmisítéséről szóló (INF) szerződést, mivel nem csupán védekező jellegű létesítmények: az oroszok azt állítják, elfogórakéták mellett Tomahawk típusú manőverező robotrepülőgépek indítására is alkalmasak. Bukarest most ugyan az eddigi amerikai és NATO-álláspontot ismételve leszögezte, hogy a deveselui létesítmény igenis csupán a Közel-Keletről indítandó rakétatámadások elleni védekezést szolgálja, de azért a román illetékesek riadtan tekintgetnek Washington felé.

A történet persze már korábban kezdődött, hiszen Washington és Moszkva épp a napokban függesztette fel az 1988 óta hatályos INF-szerződést, miután az Egyesült Államok már évek óta azzal vádolja Oroszországot, hogy megsérti a megállapodást, amikor 500 kilométernél nagyobb hatótávolságú rakétákat és manőverező robotrepülőgépeket birtokol, amelyek szinte Európa teljes területét elérhetik.

Erre válaszolt Moszkva azzal, hogy többek között a deveselui létesítmény is sérti az INF-et, ezért – kommunikációs trükként, amellyel a saját kompromisszumkészségét és „békeszeretetét” próbálja sugallni – a szerződés megmentése érdekében a rakétakilövő állások felszámolását kérte.

A mostani, Romániát is érintő orosz–amerikai vita újabb jele annak, hogy miközben Washington a fegyverkezés felpörgetése révén kívánja megszilárdítani vezető pozícióját a világban, Moszkva egyre kevésbé éri be az 1990 utáni status quoval, amelynek értelmében kiszorult a világpolitika irányításából. Az egymásnak feszülés Washington és Moszkva között nem csupán ezen a „fronton” zajlik, hanem Venezuelában is, amely előbb Hugo Chávez, majd José Maduro szocialista elnökök uralma alatt kikerült az Egyesült Államok befolyása alól, és Moszkva uszályába került. Az ott zajló szembenállás tétje az, hogy Moszkva meg tudja-e őrizni befolyását abban az országban, amelybe hatalmas összegeket fektetett a kőolaj- és a fegyveripar terén, vagy az Egyesült Államok és a nyugati világ jelentős része által támogatott Juan Guaidó és köre kerekedik felül. Az INF-szerződés Egyesült Államok általi megsértésének Romániát is érintő vádja többek között azt szolgálhatja, hogy Moszkva nyomás alá helyezze Washingtont, így próbálva meg megosztani az energiáit a venezuelai szerepvállalás és a szövetségesek védelme között.

Eközben az amerikai külügyminiszter azért lobbizik többek között Budapesten, Pozsonyban és Varsóban, hogy szorosabbra fűzze a viszonyt a térség országaival, és elejét vegye az orosz befolyás növekedésének. A saját érdekeiket követő nagyhatalmak egymásnak feszülése újabb, Európát is érintő fejezetének végkimenetelét természetesen nagyon nehéz megjósolni. De következtetésként ismét megállapíthatjuk: az Egyesült Államok „gyámkodását” is jelentő NATO-védőernyő mellett egyre sürgetőbb a közös és ütőképes európai véderő létrehozása.