2013. február 26., 08:262013. február 26., 08:26
A magyarok szószólói különböző eszközökkel – autonómiastatútum, politikai nyilatkozat, utcai tüntetés stb. –, változó intenzitással felvetik az önrendelkezés különböző formáinak igényét, amelyre Bukarestből menetrendszerűen érkezik a nemleges válasz.
A legbosszantóbb ebben a disputában az – amire a székelyzászló-ügy farvizén, egyfajta társított témaként felmelegített vita is rávilágított –, hogy számos román politikus és véleményformáló számára teljesen újszerű követelésnek számít az autonómia forszírozása, amelynek megvalósítására mintha eddig csak titokban, egymás között szervezkedtek volna a magyarok.
Ezzel egy időben ugyanakkor – többnyire persze csak Erdélyben – román oldalon is tetten érhető a regionális identitástudat kidomborításának, a Bukarest-központúság (részleges) felszámolásának igénye. Ilyen hangokat már korábban is hallani lehetett román értelmiségiek részéről, mostanában azonban önkormányzati és parlamenti képviselők is síkra szálltak a helyi autonómia megteremtéséért. Példa erre helyi elöljáróknak a partiumi megyékbe tervezett ipari beruházások elleni lázadása.
Biharban a megyei és számos helyi önkormányzat – nem mellékesen kormánypárti elöljárója – kifogásolta éles hangon nemrég, hogy a Ponta-kormány a megkérdezésük nélkül, a fejük fölött döntött a palagázlelőhelyek feltárási és kitermelési munkálatainak jóváhagyásáról.
Nagybányán ugyanez történt azzal a különbséggel, hogy ott a ciántechnológiás színesfémbányászat tervezett újraindítása borzolja a kedélyeket.
Mindkét régió román elöljárói kihangsúlyozták: Bukarest tartsa tiszteletben a helyi autonómia elvét, és ne döntsön az érintett lakosság életét alapvetően befolyásoló kérdésekről nélküle. Talán nem is kell olyan sok időnek eltelnie, amíg Erdély többségi lakossága is belátja: problémáira csakis helyben születhet az érdekeit szem előtt tartó megoldás. És akkor nem tekinti szitokszónak az autonómiát.
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.