2010. november 16., 10:562010. november 16., 10:56
Andreas von Mettenheim súlyos problémának nevezte a romániai infrastruktúra fejletlen voltát, ugyanis szerinte emiatt nem lehet új beruházókat az országba csalni. Elárulta, nemrég a Mercedes döntött úgy, hogy a jelentős lemaradások miatt nem Romániában, hanem Kecskeméten épít gyárat. A diplomata odáig merészkedett, hogy kerek perec kijelentette, számára egyenesen zavaró a román mentalitás, amelyben jóval több a rögtönzés, mint amennyit a németek elbírnak.
Érdekes egybeesés, hogy Andreas von Mettenheim éppen akkor fogalmazta meg éles kritikáit, amikor Emil Boc kormányfő és Anca Boagiu közlekedési miniszter ünnepélyes keretek között felavatta Aranyosgyéresen az észak-erdélyi autópálya új, Torda és Aranyosgyéres közötti szakaszát. Talán nem véletlen, hogy a német nagykövet – amerikai és török kollégájával ellentétben – nem tapsolt a nagy megvalósításnak, hiszen a hivatalosságok az idén épített, csupán 10 kilométernyi szakasz átadásával próbálták elhitetni, hogy minden a terv szerint halad.
A kormány tagjai mosolyogva száguldottak végig egy Dacia Dusterrel a négy év alatt alig 52 kilométert araszoló, immár Aranyosgyérest és Gyalut összekötő autópályán. Indulás előtt azért azt is elkönyvelték, hogy a 415 kilométeres össztávhoz viszonyítva nyúlfarknyi szakaszt a kivitelező Bechtel saját költségén építette meg, és a cég fenyegetőzve várja, hogy a jövő évi költségvetésből megkapja jussát.
A Bechtel aggódó vezetője arra is emlékeztetett, hogy még azt sem tudják, merre ássanak tovább, hiszen a magyar határ felé vezető útvonalon csak a területek kisajátítása kerülne 20 millió euróba, és ez nem emésztene fel sokkal kevesebb pénzt akkor sem, ha Brassó felé vennék az irányt. Boc erre annyit mondott, hogy keresik a projekt finanszírozási lehetőségeit. Német fülekkel hallva: majdcsak rögtönöznek valamit.
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.