2010. április 21., 10:362010. április 21., 10:36
Így volt ez akkor is, amikor a központban kerestem szabad taxit, ami esőben, éjjel szinte lehetetlen. A főtér melletti utcán egyetlen taxi ácsorgott, kicsit gyanúsan, hiszen egy 1310-es Dacia volt, amit azért figyel meg az ember, mert ilyen autóval általában az ár háromszorosával dolgozó „magánvállalkozók” szokták megtéveszteni a jóhiszemű egyént.
Miután láttam, hogy egy ismert taxitársasághoz tartozik, elindultam feléje, mire kipattant a sofőr, kicsit kopaszodó fehér bajszos bácsi, s kinyitotta a csomagtartót, majd kérte, hogy tegyem be a táskám. Ez felettébb furcsa volt, mivel egy kisebb méretű hátitáskám volt, ezért megkérdeztem, hogy valóban az autón hirdetett cégnek dolgozik-e, mire a sofőr készségesen elővette igazolványát. Nem paranoiáskodtam tovább, beültem a – meglátásom szerint – ’79-ben gyártott autóba, s elmondtam a címemet. A bácsi szinte azonnal nyelvet váltott, és elkezdte panaszáradatát.
A kommunizmus után kezdett el taxisként dolgozni, ugyanezzel az autóval, de akkor még nem kellett minden fél évben lecserélni az ajtók belső burkolatát, akkoriban az urakat szállította, most meg a vasat gyűjtögetők is vele akarják elszállítatni zsákmányukat. Ha kiáll egy út szélére több kollégájával együtt, mindenki kap fuvart, csak hozzá nem ül be senki, pedig jó autó ez, kicsit kecetel a féltengely, meg hát kapaszkodni kell a kormányba, de kivisz ez a hegyen, sok százezer kilométer van már benne, bár nem tudja pontosan, mert még 2000-ben megállt az óra. Nincsen benne CD-lejátszó, de neki van otthon magnója, s mindig felveszi az új számokat kazettára, mert a rádió nem megy, mióta egy részeg utas lefejelte a gombot róla. Mikor megérkeztünk a megadott címhez, fizetés után újból kipattant az autóból, s mire én is kinyitottam az ajtót, már a csomagtartóból kivett táskámmal köszönte meg, hogy vele utaztam. Én meg kiszálltam újból 2010-be, s az időutazásomat kis idő múlva csak a ruhámba beivódott citromos szagosító jelezte.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok