Reform, avagy röhög az egész osztály

Vagyis ugyanannak a tanárnak vagy tanárnőnek nem kellett ugyanabban az időpontban egyszerre két osztályban órát tartania. Aminek amúgy nem örvendtünk, ha mondjuk matekóra volt (mert a tanárnő nem az ásokat, a béseket vagy a déseket nyúzta, hanem bennünket), s aminek módfelett örvendtünk, mert franciaórán nem az ások, a bések vagy a dések, hanem mi csodálhattuk Laura tanárnő csinos alakját, kellemes-bársonyos hangját és utánozhatatlan diszkrét mosolyát. S amíg az órarend emigyen elkészült, mi, vásott kölykök, szabadon focizhattunk az iskola udvarán. Vagy mehettünk pityókát szedni a szépmezői farm, vagy az illyefalvi termelőszövetkezet földjére.

Azóta a téeszek és az állami farmok megszűntek, s az akkori velünk ma egyidősek bácsiknak és néniknek szólítanak. Rúgja meg a macska… Ezt a minisztert is, aki kitalálta, hogy rögtön a legeslegelső iskolai napon órákat kell tartani. Na. Szó sem lehet arról, hogy az elsősök, az ötödikesek, a kilencedikesek előbb megismerkedjenek egy kicsit, és megszokják az új társakat, az új környezetet. Nem lehet majd feleleveníteni a nyári élményeket, hogy aszondja, mi a tengeren voltunk nyaralni, és láttunk hajókat, delfineket, medúzákat és kagylókat gyűjtöttünk, és Apuval homokvárat építettünk, labdáztunk és rengeteget pancsoltunk, és annyira meleg volt, hogy a nénik némelyike levetette a dudatartóját. Anyu is. És nem lehet majd elmesélni, hogy aszondja, mi Mamáéknál nyaraltunk, és Rebivel, a mókás kiskutyával naphosszat kergetőztünk a kertben, és enni-inni vittünk a tyúkoknak, a malackáknak, a nyusziknak és a csirkéknek, és este, fejéskor Tata a habos tehéntejből töltött a csuporba vacsorára, és Tamás, a lusta kandúr csak ilyenkor kecmergett elő nagyokat ásítva a kemence háta mögül, mert különben egész nap aludt az árnyékban. És voltunk borvízért a forrásra, és virágokat szedtünk, teának valót, amit meg kell szárítani, és egész télen elég lesz belőle. És a nagyobbak sem azzal kezdik majd, hogy te, ott voltunk a Félszigeten, és a szejkei rockfesztiválon, s micsoda buli volt! S nézd, milyen szépen lebarnultam, két hetet töltöttünk a Balatonon, csak szűk baráti körben, zene, úszkálás, úszkálás, zene, esténként bulik, gyönyörű volt!... S olyan sem lesz, hogy: Te, a focivébé minden meccsét megnéztük, esténként összeverődtünk a sörkertben, s fogadtunk, hogy ki nyer, sörben, és persze, a bírót elküldtük a melegebb éghajlatra, amikor tévedett… És olyan sem lesz, hogy aszondja, hallottátok, Mari felcsípett egy új pasast, mert a régit megunta már. Valami zenész az illető, és szürke metalizált béemvével jár, te, micsoda alufelnik, és micsoda légpárnák…

Na, ezek helyett órák lesznek. A legkisebb manó elsősök mindjárt a becsengetés után előveszik a tollat s a füzetet, és apuka-anyuka jelenlétében és nagy gyönyörűségére már el is kezdik huzigálni az első vonalkákat, mint a leendő írott kicsi a betű szárát. Az ötödikesek hétfő reggel nyolckor biológiaórán békát nyúznak, vagyis egy gombostűvel megszúrják az agyát, amitől a szerencsétlen kifekszik, de nem hal meg, a tanár bácsi pedig felhasítja a gyomrát, és láthatóvá teszi a belső szerveit, köztük a parányi szívét, amint tovább kalapál. A kilencedikesek kémiaórán újból elvégzik az alapkísérletek egyikét, amikor is a sósavba, vagyis a hácéelbe beledobnak egy kis cinkdarabkát, vagyis zéent, a beinduló reakció során pedig a zéenből és a hácéelből cinkklorid lesz, a hidrogén pedig elszáll. És behunyt szemmel fújják a Mengyelejev-rendszert. S a végzősök, ah, a végzősök… Kérem, szeptember tizenharmadikán reggel nyolc órakor, jó na, fél tíz felé már készülnek az érettségire!

S miközben az ukázon az egész osztály röhög, a miniszter úr, mint Karinthy Kökörcsinje, megállapítja, hogy milyen frappáns és ellenállhatatlan humora van neki.