2013. január 29., 20:272013. január 29., 20:27
Szerencsére nem a saját bőrömön tapasztaltam meg a rendszer visszásságát, de azért szöget ütött a fejembe, hogy valami nincs rendben ott, ahol a kórházba beutalt betegnek kell az alapvető fájdalomcsillapítótól akár az infúzióig vagy éppen a gipszig mindent megvásárolnia, mivel a kórházak vagy megyei egészségbiztosítási pénztárak által felhalmozott adósságállomány miatt a beszállítók megtagadják az intézmény gyógyszerekkel és más anyagokkal történő ellátását.
A helyzet a legtöbb helyen pedig azóta sem javult. S mit javasol a Nemzetközi Valutaalap (IMF) a román egészségügy helyzetének javítására? Nem, nem az adósságok mielőbbi rendezését, majd a költségek ésszerűsítését.
Azzal rukkoltak elő – s ha ők mondják, valószínűleg így is lesz –, hogy fizessen a beteg tíz lejt minden kórházban töltött nap után. Gyógyszert megvásárolni, ellátásért fizetni – ezekre talán még számlát is adnak.
De ezt tetőzik még a „járulékos” költségek: egy boríték ide, egy oda, csak hogy biztos legyen, megfelelően ellátnak, majd időnként ránk néznek. Ha jól összeszámoljuk, ott tartunk, mintha egy magánkórházat választottunk volna. Annyi különbséggel, hogy ott biztosra is vehetjük, a pénzünkért úgy kezelnek, ahogy illik.
Az ugye még mindig a jövő titka, hogy a magánkórházaknak mennyi pénz jut a jövőben az egészségbiztosítási pénztár költségvetéséből. Az viszont biztos, hogy ha csurran-cseppen is valami, édeskevésre lesz elég. Éppen ezért azt hiszem, eljött az ideje, hogy az emberre bízzák, akarja-e finanszírozni az állami egészségügyet.
Én személy szerint a magánbiztosítókra, magánkórházakra, magánrendelőkre szavazok. Ha pedig amúgy sem használom ki az állami intézmények nyújtotta „kedvezményeket”, lehetővé kéne tenniük, hogy – ha nem is kapom vissza az eddig befizetett és fel nem használt összegeimet – legalább a jövőben ne kelljen olyasmiért fizetnem, aminek nem kívánom hasznát venni.
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.