Hirdetés
Balogh Levente

Balogh Levente

Putyin blamázsa és az ukrán kamikazeoffenzíva

2024. augusztus 16., 12:302024. augusztus 16., 12:30

2024. augusztus 16., 12:572024. augusztus 16., 12:57

A hatalmas kiterjedésű Oroszország térképét elnézve szinte jelentéktelen, apró foltnak tűnik az a mintegy ezer négyzetkilométer, amit az ukránok elfoglaltak – de hát egy, a talpába fúródó apró tüske is óriási fájdalmat okozhat, sőt akár végzetes is lehet még egy medve számára is.

Persze azért ott nem tartunk, hogy a váratlan és eddig meglepően sikeres ukrán behatolás a Kurszki területre végzetesnek bizonyuljon Oroszország számára – és várhatóan a jövőben sem válik azzá –, de rövid távon komoly fegyvertény, amely csúnya blamázs az egész orosz haderő és személyesen Vlagyimir Putyin elnök számára is.

Az azonban

kétséges, hogy közép-, pláne hosszú távon milyen eredményeket hozhat a támadás, amely könnyen kamikazeakciónak bizonyulhat.

A donbaszi fronton a feléledt nyugati fegyverszállítások ellenére is egyre szorultabb helyzetbe kerülő, folyamatosan hátrálni kénytelen ukrán haderő vezetői húztak egy merészet, és A legjobb védekezés a támadás klasszikus elvét alkalmazva alaposan meglepték az ellenséget.

És mindenki mást is, ami már eleve szép eredmény: úgy sikerült egy több ezer fős haderőt a szükséges fegyverekkel és harcjárművekkel együtt a támadás kiinduló pontján összevonni, hogy arról az ellenséges hírszerzés alig szerzett tudomást.

Igaz, egyes források szerint Valerij Geraszimov orosz vezérkari főnököt a hírszerzés tájékoztatta arról, hogy valami készülőben van, de ő a vezérkarával együtt nem vette komolyan az információt – amivel sikerült elérnie, hogy országa beleszaladjon az utóbbi év legnagyobb pofonjába.

Az ugyanis

Idézet
a moszkvai katonai és politikai illetékesek súlyos mértékű elbizakodottságának a jele, hogy nem őrizték a közös határt egy ellenséges országgal amellyel háborúban állnak.

Így aztán a híradások arról szólnak, hogy a kis számú, felkészületlen orosz és csecsen védő futószalagon esik hadifogságba, miközben több tucatnyi orosz település került ukrán megszállás alá.

Persze tulajdonképpen

nem rossz ötlet, hogy ha a támadó ország bevethető hadseregének elsöprő többsége a megtámadott ország területén van, az próbáljon annak saját területén károkat okozni az agresszornak.

A nagy kérdés most az, hogy a meglepő és bravúros fegyverténynek valójában mi lehet a célja, mit akar elérni a kijevi vezetés?

Az egyik legkézenfekvőbb indoknak az tűnik, hogy ezzel próbálják elérni az orosz csapatok egy részének kivonását a Donbaszból, hogy a folyamatos nyomás alatt levő, jó ideje hátráló ukrán védők fellélegezhessenek.

Ez állítólag meg is történt, de ettől nem enyhültek az orosz támadások, sőt maguk az ukránok mondják, hogy csak erősödtek. Vagyis ez eddig nem egészen jött be.

Az is a lehetőségek között szerepel, hogy úgymond

„túszul” akarják ejteni a megszállt orosz területeket,

hogy azok alkualapként szolgáljanak a tűzszüneti tárgyalások és a megszállt ukrán területekről való orosz kivonulás kikényszerítésére.

Jelen állás szerint ez is kevésbé valószínű, legalábbis maga Putyin jelentette ki, hogy nem hajlandó az ukránokkal tárgyalni – igaz,

amennyiben az ukrán akció további sikereket tartogat, és az orosz erőknek nem sikerül záros határidőn belül visszaszerezniük a megszállt területeket, ez még változhat.

(Szinte mellékszál, de fontos: ukrán részről olyasmi is elhangzott, hogy a művelet célja felgyorsítani Európa leválását az orosz gázról – ezt pedig kiválóan szolgálhatja, hogy elfoglalták a szudzsai gázmérőállomást, amelyen a Közép-Európa irányába tartó gázszállítmányok haladnak át. Fontos azonban megjegyezni, hogy bármilyen kártétel a gázszállító berendezésekben, vagy a gáz elzárása súlyos beavatkozás lenne az érintett közép-európai országok szuverenitásába, egyben államilag támogatott terrorcselekményként is besorolható volna).

A betörés mindemellett természetesen imázscélokat is szolgál.

Kijev ezzel egyszerre üzenné a Nyugatnak és a háború borzalmai által egyre inkább megnyomorított ukránoknak, hogy nem csupán ellenállni képesek a nyugati fegyverek segítségével, hanem támadni is, ami az ukrán lakosság körében a morál, a nyugati kancelláriákon pedig a további fegyveres támogatásra való hajlandóság emelését szolgálja.

Ez utóbbi egyik lehetséges folyományaként

azt remélhetik, hogy az Oroszország számára megalázó és a gyengeségét ismét bizonyító betörés nyomán jóváhagyják, hogy távolsági korlátozás nélkül használjanak minden nyugati fegyvert Oroszország mihamarabbi tárgyalóasztalhoz kényszerítése érdekében.

Persze ebben az esetben Moszkva is bekeményíthet, és célba veheti Kijev és a többi ukrán nagyváros fontosabb kormányzati épületeit, illetve a még megmaradt energetikai infrastruktúrát, amivel megint csak az ukránok járnának rosszabbul.

Ezen lehetőség már amúgy is fennáll, Putyin és körei nemigen engedhetik meg maguknak, hogy megtorlás nélkül hagyjanak egy ilyen megalázó akciót, amelynek során a második világháború óta először tiporjak külföldi páncélosok Oroszország Anyácska földjét.

Ha ugyanis nem sikerül rövid úton elkezdeni kiszorítani az ukránokat az orosz területekről, és/vagy látványos megtorló csapást végrehajtani, az tovább rombolhatja a moszkvai vezetésbe vetett bizalmat a lakosság körében – ami amúgy egyértelműen az ukrán támadás céljai között szerepel.

Főleg abban az esetben súlyosbodhat a helyzet, ha nem csupán az ukrán frontról kellene orosz egységeket a haza védelmére kivonni, de még újabb sorozást is kellene tartani – az már komolyabb társadalmi feszültséghez, sőt akár ellenálláshoz is vezethetne.

Kérdéses azonban, hogy eljut-e idáig a helyzet, bár

a közelgő őszi esőzések nyomán a páncélosok számára járhatatlanná váló talajviszonyok az ukránok kezére dolgoznak, ha sikerült addig „birtokon belül” maradniuk.

A terrorcselekményként számon tartott katonai betörés elleni műveletek koordinálásával ugyanakkor Putyin a hírszerzést bízta meg, és minden bizonnyal az összes, az ukrán fronton nélkülözhető eszközt – fegyverektől és a légierő egységeitől kezdve az élőerőig – a rendelkezésére bocsátanak, hogy minél hamarabb kiköszörülje a csorbát.

A nagy kérdés az, mekkora erőt hajlandó Ukrajna ebbe a kalandba belefeccölni, és ennek nyomán meddig tudja tartani területeket.

Na meg az, hogy alaposan átgondolt, hosszabb távú következményekkel is számoló, gondosan kimunkált műveletről van szó, vagy

inkább olyan az egész, mint az az ökölvívó, akit az ellenfele már véresre vert a ringben, csak szédelegni tud, és tudván, hogy vesztésre áll, felszívja magát, hogy egy utolsó rohammal megpróbálja kiütni ellenfelét – vagy legalábbis elkerülni azt, hogy az üsse ki őt.

Az eddigiek alapján inkább az utóbbi tűnik valószínűnek.

Hirdetés
szóljon hozzá! Hozzászólások

Hírlevél

Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!

Hirdetés

Ezt olvasta?

Balogh Levente

Balogh Levente

Trump saját maga által előidézett kudarca

Nincs mit szépíteni: az amerikai választópolgárok alaposan beintettek Donald Trump elnöknek a második mandátuma első majd' két évében mutatott, acélosnak a legnagyobb jóindulattal sem nevezhető teljesítményért.

Balogh Levente

Balogh Levente

Az AUR magyarellenes csapdája

A Románok Egyesüléséért Szövetség (AUR) rekordgyorsasággal találta meg, milyen, az ország polgárainak jóléte szempontjából fontos témában rontson neki az újonnan beiktatott Niculescu–PSD-kormánynak. És ez mi más is lehetne, mint egy jó kis magyar ügy?

Páva Adorján

Páva Adorján

Valami mindig bűzlik Románia közigazgatási húsdarálójában

Bukarestben újra elővették a vonalzókat és az Excel-táblázatokat, hogy átrajzolják Románia közigazgatási térképét. A magyar érdekképviselet a dán modellel példálózik és helyi népszavazásokat vet fel.

Balogh Levente

Balogh Levente

Kétséges stabilitás

Luca Niculescu kormányának megalakulása nyomán jelenleg annyi jelenthető ki pozitívumként, hogy az ország élén végre teljes jogkörű kormány áll – ám a politikai bizonytalanság ettől még nem lett sokkal kisebb.

Rostás Szabolcs

Rostás Szabolcs

A Tisza, az RMDSZ, az erdélyi magyarok és a Csillagok háborúja

Tarr Zoltán társadalmi kapcsolatokért és kultúráért felelős miniszter erdélyi körútja során eléggé élesen kirajzolódott, miként is viszonyul egymáshoz a romániai magyar közösség és az anyaország új kormánya.

Kiss Judit

Kiss Judit

Ország, város, church. Alulnézet

Állva utaznak a kolozsvári buszon. Kora délelőtti forgalom. Ülőhelyek akadnának, de a két srác áll.

Makkay József

Makkay József

A megszorítások országa: meddig húzhatjuk össze a nadrágszíjat?

Szinte mindegy, kit kérdez az ember arról, hogyan boldogul a munkahelyén, mert mindenhonnan ugyanazt a választ kapja: kevesebb a forgalom, kevesebb a szerződés, kevesebb az ügyfél, és akik még megmaradtak, azok is jóval kevesebbet vásárolnak.

Hirdetés